Magyari népek - Palócok - Magyar Adorján elmélete - 14. rész
2011. augusztus 5.
Sokan vallják, hogy az eddig megjelent tizennégy magyarságtudományi füzet közül az Amerikai Egyesült Államokban élő Tomory Zsuzsa összeállításában megjelent tizenharmadik füzet, címe A Kárpát-medence, mint a magyarság bölcsője – Magyar Adorján életműve, a leginkább figyelemreméltó. A méltatlanul mellőzött Magyar Adorján által már 1914-ben leírt felismerést, mely szerint a magyarság őshazája a Kárpát-medence, mi több, a magyarság Európa ősnépe, a nemzetközi tudomány genetikai vizsgálódások alapján fényesen igazolta. A lexikális tudású Magyar Adorján többi felismerésének igazolása, illetve cáfolata a jövő nemzedék feladata. Sajtószolgálatunk heti három alkalommal, összesen 18 részben közzéteszi Magyar Adorján összefoglalását a magyar nép etnogeneziséről, valamint a belőle elszármazott további 16 magyari, azaz rokon nép jellegzetességeiről úgy, ahogy az az MTF-13-ban megjelent. Tekintettel e sorozat jelentőségére, minden egyes részt angolul is közzéteszünk, Tomory Zsuzsa és Botos Margaret fordításában.
Kiadványunkban Magyar Adorján idézett szövegeinek sajátos, egyedi stílusát, mondatfűzését, összetett, régies mondatszerkezetét – e nagy tudósunk iránti tiszteletből és megbecsülésből –érintetlenül hagytuk. Ugyanígy archaikus, latinos stb. szóhasználatát is (pl. katholikus, schematicus, mythicus stb.). Éppígy a maitól eltérő helyesírási gyakorlatát is, így az általa tudatosan és következetesen használt és egybeírt szavaknál: pl. amiszerint, amiértis, máris, nemis, fajunkbeli, egymássalhangzós, mindamivel, semmiesetre, egyideig, mégegyszer, nemsokkal, megvolt, hogypedig, föntemlített, nemmagyar, elégis, egyszótagú, mégcsak, miutánpedig, vagypedig stb. stb. Szóhasználatát nem javítottuk a mai helyesírási gyakorlatnak megfelelően az általa tudatosan írt és használt szavak esetében, pl. olyképen, legfőképen, épen stb. (Egy-két későbbi írásában már ő is – nagyon ritkán – írja e szavakat két „p”-vel.) Mindezzel az eredeti írások hangulatának, korjellegének megőrzését kívántuk elérni.
(13) Palóc
Másik tűztisztelő őstörzsünk volt a palóc. Tőlük származtak ősrégi időkben a Görög félszigeten is szerepelt görögelőtti, titokzatos pelazgok, továbbá Északon a válok, a livek és a lengyelek nagyrésze. Utóbbiak egyrésze jász =jazving eredetű és csupán nyelvileg elszlávosított, ami főkép a kereszténység fölvételével történt, holott például a válok elgermánosodtak.
A palócok egykori kultusz-szócsoportja ugyanaz volt, mint avar rokonuké, csakhogy r helyett e szavaikban l-et ejtettek. Hímséget jelentő szavaikban a p, b, f hang állott elől: pál, bál, fál; nőiségi szavaikban pedig megfordítva az l hang: lap, lab, lav, laf, de a magánhangzók természetesen változhattak is. Mert ők a hímséget bottal, rúddal jelképezték (pálca, bálvány; népünk nyelvén ma is bálvány = gerenda), a nőiséget pedig lappal, főkép két lappal, mivel őseinknél az egység amúgy is hímségként volt fölfogva, számosság, párosság pedig nőiségként.
A Napisten nevei náluk Bál, Bél, Pál, Pelopa, Balisa alakúak voltak. Ismeretes, hogy a görög rege szerint is a pelazgok őse Pelopsz volt, akiről a Peloponészoszi félsziget is neveztetik. De nőistenségüket, vagyis a Földistennőt viszont Valona, Velenyő, Levenyő, Livona, Libonya, Lavnya néven nevezték, vagyis ha l-v szóalakkal is, de a nő, anya értelmű szócskával megtoldva.
Náluk is nagy növénykultusz volt, mint az avaroknál, de szent fáik főképen a nyár, hárs és a jegenye voltak. Utóbbit pálma néven nevezték, miként palóc népünk még ma is.
Fontos vallásos jelkép volt náluk a kétágú villaalak, amelyet népünk ma is nevez vellá-nak is. Ez is nőiségi jelképük volt. E szó közvetlen összefügg válik (szétválik, kettéválik) és fele szavainkkal, de különösen a völgy szavunkkal is, amely utóbbiból származott a latin-olasz vallis-valle = völgy szó is.
Szent állataik voltak a gólya, a hattyú, a liba, továbbá a lepkék valamint a szentjánosbogár, de amelyet népünk ma is nevez villáncsó néven (amit még Brehm is megemlít), ami tisztán palóc szócsoportbeli szó. Tápnövényeik főkép a leveles káposzta- és labodafélék voltak. Levél, lapi, lapú, lapos mind palóc szavak.
Magyar Adorján
Elméletem lehető legrövidebb összefoglalása
Kézirat, megjelent Elméletem ősműveltségünkről címen
9-70. old. Duna Könyvkiadó Vállalat, Svájc, 1978
(13) Palóc
The Palóc was another group that honored fire. The mysterious, pre-Greek inhabitants on the Greek Peninsula were the Pelazgians, further on in the North the Váls, Lives and the majority of the Polish people. A part of these are of Jász = Jazvig origin and they were Slavicized only linguistically. This happened mainly during the time of the adoption of Christianity, even though the Vals became Germanized.
One of the Palóc cultic word-groups was the same as that of their Avar relatives, but the Palóc pronounced the consonant l instead of the Avar r. Words of masculinity were created with beginning p, b, f consonants: pál, bál, fál; words of femininity began from the opposite end, with the consonant l: lap, lab, lav, laf. The vowels of course could change. They symbolized masculinity with a stick, a rod, which the people still call bálvány = gerenda (beam). Femininity on the other hand was symbolized by a flat surface. Singularity was considered masculine, the many, or the pair as feminine.
The name of their Sun god was Bál, Bél, Pál, Pelopa or Balisa. It is known that, according to Greek legend, the ancestor of the Pelazgian people was Pelops, and the Peloponnesus peninsula was named after him. Their Mother Earth was called Valona, Velenyő, Levenyő, Livona, Libonya or Lavnya, even though it was based on the l-v word form, but with a feminine ending syllable.
They too had a great plant cult like the Avars, but their holy trees were mostly the nyár (poplar), hárs (linden tree) and jegenye (tall, narrow growing poplar). They also called the latter pálma, as the Palóc people still do.
An important religious symbol of the Palóc was the two-branched fork-form, which they still call vella. This too was their symbol of the feminine concept. This word is in close connection with the verb válik (to separate, separate into two) and the word half, and especially with the word völgy (valley). From this latter sprang the Latin-Italian vallis-valle = völgy (valley) too.
Their sacred animals were the gólya (stork), the hattyú (swan), the liba (goose), and also the lepkék (butterflies) and the firefly (szentjánosbogár), which they also call even today villáncsó. Brehm also mentions this name, which is clearly of the Palóc word group. Their edible plants were mostly the leafy cabbage and spinach-types (laboda-féle). The words levél (leaf), lapi (leaf), lapú (burdock) and lapos (flat) are all Palóc words.
Addenda from Az ősműveltség:
Names for God:
One God: Bál, Pál, Balota, Balisa, Pelopa, Balkán. In Scythia: Pál. Ál, Él, El was
Sun god: Pál, Bál, Balota, Pelopa
Pallas-Athena (Goddess of Athens, with a spear in her hand.)
Holidays: The raising of Balázsfa, Balogfa, raising of a mast on May 1st, or the May-tree at Pentecost.
People: Pál, Polovc, or Palaúc, Palaste, Pelesta, Pelazg, Faliszk and Fál people in the West and Ost-Fália, Flemish, Walloons, Belgians and Lapps. In Italy the Faliskus people. The Germans call the Italians who live in their southern valley Welsch. In Northern Dalmacia were the Liburns. Líves were (between Russia and Poland), the Pól people (today: Polish).
Territories: Peloponnesus, or Pelazgia got its name from Pelops, or Pel-apa (Father Pel) from the Pelazgian people; Palestine, Livonia, West and Ost-Falia and Belgium, are Flemish territories; Livonia, or Livland, Poland (or Polska), Plock, Lublin. Volhinia, Fellin, Poltava, Polangen, Liban, Pilten, Vilna, Vilkomir, Valk, Veleni, Velje, Volmar, Polozk, Valdan, Veliz, Bolhar, Plakia (Hellespontos).
Magyar Adorján
The Shortest Possible Summary of my Theories
Title of the Magyar original:
Elméletem lehető legrövidebb összefoglalása
Published by the Duna publ. Switzerland, 1978
Arranged and translated by Susan Tomory and Margaret Botos
(folytatjuk)
Magyarságtudományi Füzetek
Sorozat-bemutató video: http://mvsz.hu/mtf/mtf_reklam.html
A kiadó terjesztőket keres, elsősorban a középiskolákban, főiskolákon és egyetemeken.
Terjesztési információ
A Magyarságtudományi Füzetek ára Magyarországon: 400 Ft.
A füzetek Magyarországon megvásárolhatók az újságárusoknál.
Postai úton házhoz küldve: 600 Ft.
8 füzet megrendelése esetén, házhoz küldve, postaköltség beleértve: 2400 Ft (azaz 300 Ft/pld.)
Külföldön az ár ugyanennyi, kiegészítve a postaköltségekkel, az adott ország devizájának napi árfolyamán.
Belföldi átutalás esetén a bankszámla: 10300002-20102159-70833285
Külföldi átutalás esetén:
Magyarok Világszövetsége
1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.
bankszámlája:
IBAN HU 52 10300002-20102159-70833285
MKB Rt. – Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.
1056 Budapest, Váci u. 38.
SWIFT Kód:MKKBHUHB
Megrendeléseket az mtf.szervez@gmail.com címen fogadnak.
Ha a kívánt mennyiség árát banki átutalással befizették, és pontos postai címüket feltüntették, akkor másnap postázzák a megrendelt füzeteket – tájékoztatta sajtószolgálatunkat Bősz Rudolf (+36-70-559-5116), terjesztési felelős.
MVSZ Sajtószolgálat -7268/110805