Szent Erzsébet, Comenius-Szeges János és Petőfi Sándor szelleme Patakon
2010. december 2.
Nem akarjuk kisajátítani Comeniust, nem kívánjuk vitatni a nagy pedagógus, író, püspök morva voltát, amikor emlékezetbe idézzük, hogy ő magyar szülők gyermekeként jött a világra a morvaországi magyar gyepűn, jól ismerte nyelvünket, szerette „magyarjait”, „hunjait” és eredeti neve Szeges János volt, hanem azt szeretnénk, hogy Comenius-Szeges János, „a nemzetek tanítója” foglalja el magyarként is az őt megillető helyet a magyar kultúrában, a magyar nemzeti tudatban – mondta Patrubány Miklós annak az emléktáblának az átadásakor, amelyet Johannes Amos Comenius, avagy Jan Amos Komensky Sárospatakra való érkezésének 360. évfordulója alkalmából a Magyarok Világszövetsége készíttetett és ajándékozott Sárospatak városának.
Comenius-Szeges János emléktábla átadás Sárospatakon. Jobbról balra:
Donkó József, Karacs Mónika, Karacs Martina, Nagy Zsolt, Bálint Béla, Kiss Endre József, Mladonyiczky Béla,
Hompoth András, Oláh István, Óváriné dr. Balajti Zsuzsa, Zsigmond Emese, Hompoth Zoltán, Fuksz Sándor,
Patrubány Miklós
A Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola udvarán álló Comenius-szobor előtt megtartott ünnepség nyitányaként a sárospataki 8KOR SZÍNHÁZ együttes lépett fel. Történt ez annak a barátságnak és együttműködésnek jegyében, amely az együttes és a Magyarok Világszövetsége között az elmúlt években kialakult, és amelynek jegyében a sárospataki zenekar Trianon 90. évfordulóján az MVSZ által Versailles-ban rendezett összmagyar megmozduláson is a nyitó- és zárórészt énekelte.
Ezután Patrubány Miklós mondott ünnepi beszédet.
Lévén november 19-e, a Magyarok Világszövetségének elnöke mindenekelőtt II. Endre Árpádházi király Sárospatakon született lányáról, Szent Erzsébetről emlékezett meg. Felidézte, hogy a néhai magyar királylányt nagyszerű erényei tették máig a legismertebb, legnépszerűbb szentté, akiről a német és az egyetemes irodalom egyik legnagyobb alakja, Johann Wolfgang Geothe így írt: Die größte deutsche Frau, azaz A legnagyobb német asszony.
Ezután Johannes Amos Comeniusról szólt, aki 360 évvel korábban, 1650 novemberében, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony meghívására érkezett Patakra, a híres református kollégiumba, tanítani.
Négyéves pataki tanárkodása idején írta legismertebb művét, az Orbis Sensualium Pictust, az ábrákkal szemléletessé tett, kisiskolásoknak szánt tankönyvét, amely első kiadását Nürnbergben érte meg, és amelyet az évszázadok során sorozatosan újra megjelentettek, a világ számos országában. Ugyancsak pataki éveiben született másik ismert műve, a Schola Ludus, amellyel az oktatásban nagyszerű eredményeket hozó iskolai színjáték eszközét vezette be.
A Magyarok Világszövetségének elnöke kifejtette, hogy azt az emléktáblát, amelyet a Szövetség ezen a napon ajándékoz Sárospatak városának, azért készíttették, mert az ebben az évben indított nagy, nemzetnevelő program, a Magyarságtudományi Füzetek Comenius-üzenetet tett jelmondatává, méghozzá azt, amellyel 360 évvel ezelőtt, sárospataki beköszöntőjében az ő szeretett magyarjaihoz, illetve hunjaihoz szólt. „Ha ti, hunjaim, tudtok élni tehetségetekkel, bölcsesség dolgában Európa egyetlen népénél sem lesztek hátrább” – Sárospatak, 1650. november 24. A Comenius-jelmondat minden egyes füzet címlapját díszíti, és az impresszum tételesen kifejti, hogy a nagy morva pedagógus magyar szülők gyermekeként, Szeges János névvel látta meg a napvilágot.
Megdöbbentő volt megtapasztalni, hogy ez a tény mennyire ismeretlen, még a magyar akadémiai körökben is, jóllehet már több, mint negyven éve, 1968 óta a Comenius-kutatás feltárta a titkot. A Norvégiába került cseh Comenius-kutató, Milada Blekastad megtalálta Comenius saját kézzel írott végrendeletét, amelynek végén maga Comenius áthúzta latinos felvett nevét, és odaírta az eredeti Szeges nevet.
Ha valaki magyarként született, magyar szülők gyermekeként, majd felnőtt éveiben is, el egészen a harmincéves háború okozta kényszerű meneküléséig eredeti nevét, a Szeges János nevet használta, és halála előtt újból tanúságként végrendeletére idézte azt, akkor nem kétséges, hogy az az ember lelke mélyén magyarként érzett. Ez pedig minket, magyarokat arra kell ösztönözzön, hogy Comenius-ra ekként is emlékezzünk, szellemi hagyatékát ekként is értékeljük. Mi nem elvitatni akarjuk a morváktól nagy fiúkat, hiszen minket, magyarokat is megrázna, ha bárki elvitatná Petőfi Sándort, csupán azért, mert Petrovics névvel született. De tisztában vagyunk a két eset közti óriási különbséggel is.
Az a szeretet, amellyel Comenius minden alkalommal az ő magyarjairól, az ő hunjairól írt, csak akkor érthető meg teljes mértékben, ha nem tévesztjük szem elől, hogy a kisiskolás korában minkét szülejére árván maradt, majd a morva testvérek egyháza által nevelt fiú, lelke mélyén mindvégig megmaradt magyarnak. Mi pedig hirdessük, miként a ma átadásra kerülő emléktábla is teszi, hogy az egyetemes emberiség nagy alakja, „a nemzetek tanítója”, Comenius-Szeges János Magyarországról a morvaországi gyepűre telepedett magyar szülők gyermeke volt – kérte hallgatóságát a Magyarok Világszövetségének elnöke. (Az emléktábla képét e lap közepén látható poszter őrzi.)
Petőfi Sándorról szólva, Patrubány Miklós felidézte a három hónappal korábban meghirdetett mozgalmat, amelynek célja, felkutatni a méltatlan közönnyel kezelt Petőfi Sándor földi maradványait és eltemetni úgy, ahogy azt megérdemli a legnagyobb magyar költő. Ha majd megtaláljuk földi maradványait, sok magyar település fog érte versengeni – mondta és emlékeztetett, hogy egyelőre csak patakiak kérték maguknak haló porában őt.
Szálljon Szent Erzsébet szeretete, Comenius-Szeges János tudása, és Petőfi Sándor lánglelke Patakra és a magyarokra, és segítsék együttesen nagy bajban levő magyar népünket, annak az áldozatnak a jegyében, amely mindhármukat halhatatlanná tette.
Ezt követően leleplezték az ifj. Mladonyiczky Béla szobrászművész által készített Comenius-Szeges János emléktáblát, amelyet néhai Mladonyiczky Béla, egykori pataki diák, a Magyar Comenius Társaság örökös tagja által készített Comenius-bronzplakett díszít.
A rendezvényen több, mint száz kisiskolás is jelen volt, akiket Bálint Béla, a Farkas Ferenc Művészeti Iskola igazgatója hívott meg.
Miután a Sárospataki Comenius Főiskola a tervezett táblaavatás napjáig nem kapta meg fölöttes hatóságától, a Miskolci Egyetemtől az emléktábla elhelyezésére az engedélyt, a Magyarok Világszövetsége Sárospatak városának ajánlotta fel azzal a kéréssel, hogy találják meg számára a legméltóbb helyet.
Donkó József, Sárospatak önkormányzatának oktatási referense átvette az emléktáblát, és ígéretet tett arra, hogy a Comenius-Szeges János emléktábla olyan helyre kerül, amely méltó „a nemzetek tanítójához” és az adományozó Magyarok Világszövetségéhez.
MVSZ Sajtószolgálat - 7099/101202