MÁÉRT, MIÉRT? - EMNT-igen, SzNT-nem
2010. november 13.
A Magyarok Világszövetségét, amely alapító tagja a MÁÉRT-nak, nem hívták meg a hat év után újból ülésező testület munkálataira. Joggal felmerül a kérdés: MIÉRT? Sajtószolgálatunk sorozatot indított, amelyben sorra bemutatja a MÁÉRT megkérdőjelezhető szereplőit és indokolatlan kirekesztettjeit. Ma az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács meghívását és a Székely Nemzeti Tanács mellőzését állítjuk párhuzamba.
A Székely Nemzeti Tanács (SzNT) 2003-ban, két fontos lépésben alakult meg. Előbb, október 13-án a hét székely szék és Bardoc-Miklósvár fiúszék száznál is több településén megalakultak a Székely Tanácsok. Egy héttel később, november 20-án, Sepsiszentgyörgyön megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Az SzNT rövid idő alatt kidolgozta a Székelyföld autonómia-statútumának tervezetét, amelyet benyújtott a bukaresti román parlamentbe. Javaslatának elutasítása után az Európai Parlament Külügyi Bizottságához fordult. Az SzNT fellépése nyomán Románia EU-s csatlakozási folyamatában elvárható feltételként megjelent a székelység önkormányzati igényeinek támogatása. Hogy ezt végül nem lehetett érvényesíteni, az a budapesti parlamenten múlott, amely 2005. szeptember 26-án, azon a bizonyos fekete hétfőn, feltétel nélkül megszavazta Románia EU-s csatlakozását.
Az SzNT kezdeményezésére és szervezésében a székely nép Székelyudvarhelyen, 2006. március 15-én húszezres nagygyűlésen mondta ki egyértelmű igényét a területi elvű nemzeti autonómiára.
Ezt követően az SzNT a román hatalom fenyegetésével dacolva – máig el nem ismert – népszavazást szervezett Székelyföld autonómiájáról, amelyen a részvevők több mint 90%-a igennel válaszolt.
A Székely Nemzeti Tanács által elfogadott székely nemzeti szimbólumok, elsősorban a székely nemzeti lobogó ma Székelyföld számos településén, hivatalos jelképként ki van függesztve a román és az európai uniós lobogó mellé.
Jóllehet az SzNT sem mentes belső ellentétektől, jóllehet szervezettségén, működésén és formális legitimitásán is van javítani való, határozottan kijelenthető, hogy a Székely Nemzeti Tanács számottevő tagsággal rendelkezik, működése és felmutatható eredményei pedig igen jelentőseknek mondhatók.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), jóllehet szervezése az SzNT-t megelőzően kezdődött, csak később alakult meg. Hosszú ideig azon fáradozott, hogy az SzNT-t bekebelezze. Eredendően, elnöke mellett – Tőkés László – társelnöke is volt, az SzNT elnöke, Csapó József személyében. Évek meddő tanácskozásai nyomán a mesterségesen egyben tartott szövetség felbomlott, és a két nemzeti tanács teljesen önálló életre kelt.
Megállapítható, hogy az EMNT sohasem rendelkezett értékelhető területi szervezettel. Tagjainak létszáma mondhatni jelentéktelen.
Annak ellenére, hogy vezető testületében tiszteletre méltó magyar embereket találunk, elsőként említve Toró T. Tibor ügyvezető elnököt, a szervezet mindeddig nem tudott túllépni Tőkés László elkötelezett híveinek körén. Ez különösen azután vált nyilvánvalóvá, miután megszűnt Tőkés László püspöki státusa.
Ezek után, a Semjén Zsolt vezette nemzetpolitikai kabinet a hat év után összeülő MÁÉRT-tanácskozásra meghívta az EMNT-t és mellőzte az SzNT-t! (?)
Igaz, hogy az SzNT életre hívásában a Magyarok Világszövetsége játszotta a kulcsszerepet a 2003 tavaszán megtartott Quo vadis Székelyföld? menettel és konferenciával. Első elnöke, Csapó József, az SzNT megalakulásáig a Magyarok Világszövetsége elnökének, Patrubány Miklósnak európai uniós integrációs főtanácsadója, az SzNT létrejöttében közvetlenül főszerepet játszó Borsos Géza, SzNT alelnök pedig 2000 májusa óta tagja a Magyarok Világszövetsége Elnökségének.
Tőkés László, az EMNT elnöke pedig 2001. áprilisában hátat fordított a Magyarok Világszövetségének, és máig tartóan a FIDESZ meghatározó személyiségévé vált. A FIDESZ EP-küldöttségének tiszteletbeli elnöke, az EP-alelnöke.
Mindezek fényében talán fölösleges feltenni a kérdést: MÁÉRT, MIÉRT? – EMNT-igen, SzNT-nem?
Ám ettől a MÁÉRT ilyetén való összehívása nem válik jogszervé.
MVSZ Sajtószolgálat - 7086/101113