1956 - Magyarország és az ENSZ - A végzetes 58 óra - 8. rész

2010. november 4.

Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc ötvennegyedik évfordulója alkalmából sajtószolgálatunk közzé teszi Gordon Gaskill 1958-ban megjelent tudósítását arról, hogy mi történt New Yorkban, az ENSZ székházában, 1956. november 1-4. között, miközben egy ország hiába várta lélegzetvisszafojtva a Nyugat és a Nagyvilág segítségét. Az írás magyarul a Magyarságtudományi tanulmányok c. kötetben jelent meg, a magyarok Világszövetsége égisze alatt. Kiadó a HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely.

Ismertető:       http://www.youtube.com/watch?v=zEHI7KtNvKE&feature=player_embedded

Megrendelés: terjesztes@mvsz.hu

 

gordon gaskill

 

EGY KUDARC MENETRENDJE[i]

Magyarország és az Egyesült Nemzetek

 

8.      rész a 10-ből

 

Magyarországon, a soproni egyetem hallgatói leverten néztek fel a rendelkezésükre álló rádió mellől, mely rögtönzött hírforrásukat képezte. „Semmi!” – suttogta az egyik diák, mint aki képtelen hinni a fülének. „Semmi! Még egy határozat sincsen!”

Egész Magyarország területén a szovjet katonaság mozdulatait észlelték egész éjjel, zajukat némileg tompította a hó. A tankok tömege és gépfegyveres alakulatok mentek egyfolytában Szolnokon keresztül nyugatra. További kétszáz tank mozdulatlan volt jópár napon át Szolnok és Abony között; most ezek is megindultak nyugatra. Az orosz gyalogság majdnem nesztelenül ért Nagyrédéhez a sötétség leple alatt. Tankok acélgyűrűje vonult fel, hogy a pécsi urániumbányákat körbevegye.

A bányászok terve az volt, hogy elárasztják az értékes urániumbányákat, hogy az oroszok ne tudják használni. Néhány órán belül tervüket tökéletesen véghez is vitték.

Körülbelül hajnali négykor (Magyarországon délelőtt 10 óra) futótűzként terjedt el a hír Budapesten, hogy egy ENSZ repülőgép 16 kiküldöttel most szállt le a városon kívül. A remény újbóli feltámadása még keserűbb csalódásba fulladt, amikor világossá vált, hogy tökéletesen hamis hírről van szó.

Körülbelül reggeli 6-kor (Magyarországon délben) Nagy bejelentett egy új, „testre szabott” kormányt, mivel 20 minisztert saját kérésükre felmentettek állásából. A valóság az volt, hogy némelyikük olyan régi időkbeli kommunista volt, hogy a felkelők már nem fogadták el őket, s néhány esetben még az úgynevezett minisztereket sem engedték hivatalaikba. Mások, félve a közelgő vihartól, örömmel hagyták el a Nagy-kormányt addig, amíg lehetett. Az új, 12 személyes kormányban csak három kommunista maradt, egy közülük még mindig Kádár János volt.

Hajnali 6 órakor magyar és szovjet tábornokok első találkozásukat tartották, hogy terveket dolgozzanak ki az orosz csapatok Magyarországról való teljes visszavonulásával kapcsolatban. Nagy saját maga is jelen volt az ülés egy részén. Úgy látszott, hogy simán haladnak előre; a légkör udvarias, majdnem szívélyes, a szovjet tábornokok pedig alkalmazkodók voltak. A teljes orosz visszavonulást mindkét oldal biztosra vette, s az egyedüli eltérés a visszavonulás befejezésének időpontja körül volt. A magyarok december 30-át kérték, az oroszok kitartottak a január 15. mellett „technikai okokból”. A magyarok beleegyeztek, hogy a távozó orosz katonákat szertartásosan búcsúztatják, magyar katonazenekarral, amikor az utolsó csapatok távoznak. A magyarok azt is megígérték, hogy újraépítik és karbantartják a szovjet háborús emlékműveket, melyek a forradalom alatt megrongálódtak, bár a tönkretett Sztálin szoborról tapintatosan nem történt említés.

Mikor ez az ülésszak befejeződött, az egyezkedők megállapodtak egy második tanácskozás idejében is, aznap délután 4 órakor (esti 10 óra budapesti idő szerint), hogy további részleteket tisztázzanak. Az oroszok Malinin tábornok vezetésével azt ajánlották, hogy mi­után az első találkozás a magyar parlament épületében volt, a második a szovjet katonai főparancsnokságon, Tökölön, Budapest vonzáskörzetében legyen. Megmagyarázta, hogy itt Moszkvával közvetlen telefonvonala van, ami hasznos lehet a tárgyalások szempontjából. A reménykedő magyar tárgyalófelek, Maléter Pál vezérőrnagy vezetésével, a forradalom hősével, aki akkor már hadügyminiszter volt, beleegyeztek.

Reggeli 7 órára az orosz erők elfoglalták a győri út kereszteződését, s még a Sopron felé vezető utat is elvágták. Az oroszok azt mondták a magyaroknak Győrben, hogy 600 kilométeren át folyamatosan úton voltak. Most minden nyugati határ orosz katonák kezében volt, egy kis kitüremkedő szakasz kivételével Sopronnál, ahol ennek a hajlatnak az egyik vége orosz kezekben volt, mely elzárta Magyarország többi részétől.

Washingtonban reggel 7 órakor John Foster Dulles éles hasfájdalmakkal ébredt. Elvitték a Walter Reed kórházba, ahol délután 1:35 perckor rákos daganattal megoperálták. Így ezen válságos órában a külügyminisztérium elvesztette vezetőjét, s az ügyintézés vezetése ifj. Herbert Hoover helyettes külügyminiszterre esett. A legfelsőbb irányítás természetesen Eisenhower elnök kezében maradt, akinek alig 16 óra múlva a választók elé kellett újraválasztása ügyében állania.

Semmi említésre méltó nem történt New Yorkban ezen az utolsó reggelen a magyar szabadság tárgyában. Az ENSZ-ben a figyelem a válságosnak ígérkező közgyűlésre összpontosult Szuezzel kapcsolatban, aminek aznap este kellett volna megkezdődnie. Mindenki azt várta, hogy egy különleges ENSZ csapatot szerveznek, s küldenek Egyiptomba.

Délután 3 órakor, hála a kubaiak tegnapi állhatatosságának, a Biztonsági Tanács ismét találkozott Magyarországgal kapcsolatban. Végül bevezették az Egyesült Államok régen várt szavazatát.

Ötven óra múlt el most már az ötvennyolcból.

 

[i] A tanulmány megjelent a The Virginia Quarterly Review 34. kötetének 2. számában, 1958 tavaszán. Copyright © 2000 Bell & Howell Information and Learning Company. Copyright © University of Virginia. For­dí­tot­ta: Tomory Zsuzsa

 Folytatás következik

MVSZ Sajtószolgálat - 7070/101104