A Szent Korona országa - Alapelvek az alkotmányozáshoz - az MVSZ javaslata az Országgyűlés Alkotmáy-előkészítő bizottsága részére

2010. október 1.

Az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottságának a Jobbik által kezdeményezett felkérése nyomán a Magyarok Világszövetsége 2010. szeptember 30-án benyújtotta a maga előterjesztését. A Patrubány Miklós István Ádám elnök által jegyzett javaslat összegzi a Magyarok Világszövetségének az elmúlt másfél évtizedben e téren végzett munkáját, és teljes egészében tartalmazza az MVSZ Elnökségének a jogfolytonosság helyreállítására vonatkozó 213/B/2004. február 14. számú, Kolozsváron elfogadott határozatát. A Magyarok Világszövetsége Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívását javasolja, amelynek felét az Országgyűlés a maga testéből választaná meg. A másik fele a pártoktól független szervezetek jelölése alapján áll fel. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés négy év alatt kellene megalkossa azokat a törvényeket amelyek segítségével Magyarországon 66 év után helyre állítható a jogfolytonosság. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés által elfogadott határozatokat és törvényeket, megerősítés céljából népszavazásra kell bocsátani. Az előterjesztés kétkamarás Országgyűlést tervez, és megszüntetné a magyar alkotmányos hagyományoktól idegen, Magyarország jogállamiságát az elmúlt két évtizedben romokba döntő Alkotmánybíróságot. A Magyarok Világszövetsége előterjesztésének középpontjában a Szent Korona és a hozzá fűződő eszme áll. Amint a dokumentum kijelenti: A Szent Korona maga a magyar nemzet. Alább közzé tesszük az MVSZ előterjesztésének és mellékleteinek teljes szövegét.

A Szent Korona országa

Alapelvek az alkotmányozáshoz

Dr. Endrey Antal emlékére

Preambulum

Annak az országnak, amely 1222-ben elfogadott és kihirdetett Aranybullájával a szárazföldi Európa első alkotmányát léptette életbe;

Annak az országnak és annak a nemzetnek, amely ősi közjogi alapelve szerint a Szent Koronát nem tárgyként, hanem személyként kezelte, jogalanynak, jogalkotónak és minden jog forrásának tekintette, személytelenítve a főhatalmat;

Annak a nemzetnek, amely 1568-ban a tordai országgyűlésen a világon elsőként foglalta törvénybe a legfőbb emberi szabadságot, a lelkiismeret, a hit szabadságát;

Magyarországnak, a Szent Korona országának, a magyar népnek nem szabad egy idegen hatalom által ráoktrojált, idegen szemléletű és idegen lelkületű toldozott-foltozott alkotmányt és az arra épített jogrendet hosszú távon megtűrnie. Amint a történelem arra lehetőséget teremt, vissza kell térnie ahhoz az alkotmányhoz, ahhoz az értékrendhez és ahhoz a jogrendhez, amelyet évszázadok, évezredek alatt vérrel, verejtékkel, közjogi harcok árán magának megteremtett. Ez a lehetőség 66 éves szünet után, most 2010-ben jött el.

A Magyarok Világszövetsége és az alkotmányozás

A Magyarok Világszövetségét (MVSZ) a trianoni békeparanccsal ízeire szakított magyar nemzet egyetlen legitim képviselője, a Magyarok Világkongresszusa 1938-ban hívta életre, mint saját, folyamatosan működő ügyvivő testületét. A kommunizmus évtizedeinek kiszolgáltatottságából szabadulva, az 1992-es újraszerveződése után az MVSZ következetesen és jól követhetően fáradozik azon, hogy Magyarország és a magyar nép visszatalálhasson saját alkotmányához, saját értékrendjéhez.

Ez alatt a közel két évtized alatt a Magyarok Világszövetsége az ország és a nemzet geopolitikai adottságait mindvégig szem előtt tartva, három lényegi feladatot vállalt fel és szorgalmazott:

a nemzet egységének helyreállítását;
a jogfolytonosság helyreállítását;
az ország és a nemzet baráti kötődéseinek erősítését.

Vegyük sorra az MVSZ ezirányú cselekedeteit:

1996-ban, a Magyarok IV. Világkongresszusa kimondja, hogy az integrálódó Európában elő kell mozdítani a trianoni és a párizsi békével szétszakított magyar nemzet újraintegrálódását. A Világkongresszus meg is nevezi annak két legfőbb politikai eszközét: a magyar állampolgárságnak alanyi jogon való visszaadását mindazon magyaroknak, akik igénylik, bárhol éljenek a világon, valamint a kétkamarás Országgyűlés megteremtését, amelynek a Felsőházában képviselethez jutnak majd a külhoni magyar nemzeti közösségek is;
1999-ben megalkotja és európai szintű, nemzetközi vitára bocsátja a külhoni állampolgárság fogalmát;
2000-ben, a Magyarok V. Világkongresszusa kimondja, hogy az adott geopolitikai realitások közepette a magyar nemzet békés, határmódosítások nélküli újregyesítésének legfőbb eszköze a külhoni magyar állampolgárság jogintézményének a megteremtése, és azt a magyar állam figyelmébe ajánlja;
2000-ben, az MVSZ kidolgozza, és a keresztény magyar állam millenniumának előestéjén átadja az ország legfőbb közjogi méltóságainak a külhoni magyar állampolgárság jogintézményét megteremtő törvény tervezetét;
2003-ban – az arra felkért magyar állam helyett cselekedve – kidolgozza és becikkelyezi a készülő európai alkotmány tervezetébe a kisebbségben élő nemzeti közösségek kollektív jogait, az autonómia mindhárom lehetséges változatát, és a tervezetet 2003. július 14-én átadja az európai alkotmányozó testület – Európai Konvent – vezetőjét Valéry Giscard d’Estaing, volt francia köztársasági elnök személyében adó francia államnak;
2004-ben, Kolozsváron első ízben megtartott ülésén az MVSZ Elnöksége elfogadja 213/B/2004. február 14. számú, jelenleg is érvényes határozatát, amely szerves részét képezi jelen előterjesztésnek, Magyarország alkotmányos jogfolytonosságának helyreállításáról. Ennek a javaslatnak a középpontjába az MVSZ a Szent Korona eszmét állítja.
2003-ban az MVSZ népszavazást kezdeményez a külhoni magyarok magyar állampolgárságának kedvezményes, áttelepülés nélküli visszaadásáról. A 2004. december 5-én, alkotmány- és jogsértések árjában megtartott, és az IGEN-ek ügydöntő erő nélküli győzelmével végződött népszavazás tragikus kicsengésű volt, ám mégis fordulópontot jelentett a magyar politikában, és a tévedés veszélye nélkül kijelenthető, hogy enélkül a törvényhozási kezdeményezés nélkül, nem született volna meg a 2010. évi XLIV. törvény a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról;
2004-ben, majd 2008-ban megrendezi a Magyarok VI. és VII. Világkongresszusát, amelynek középpontjába, nemzetpolitikai súllyal beemeli az egymilliárd lélekszámúra tehető keleti rokon és baráti népekkel való szoros együttműködést, amelynek jelmondata – Európa közepén, szívünkben Ázsia minden zsongásával –, nem csupán egy lehetséges nemzetstratégia fő hangsúlya lehet, hanem alkotmányos alapelv is;
2007-ben, négyezer kilométerre a Kárpát-medencétől, a kazakisztáni Szári-özön partján, július 7-én, a Pozsonyi Csata 1100-ik évfordulóján kezdeményezi és aláírja az ott élő, legkevesebb másfél évezrede ottfelejtett madjarokkal a háromszor hármas testvéri szerződést, amely népeink jövőjéről szól, és amelynek üzenete ugyancsak alkotmányos alapelvvé válhat az eljövendő magyar alkotmányban;
2006-ban kidolgozza a Magyar Nemzeti Minimum nevű, nemzetpolitikai programot, amely 7 paragrafus 32 tételében számos alkotmányos alapelvet rögzít; (mellékelve)
2010-ben kidolgozza és magyarul, valamint angolul nyilvánosságra hozza az Igazságot Európának! című petíciót, amelyben a trianoni és a párizsi béke fölülvizsgálatát kezdeményezi. A Magyarországnak való igazságszolgáltatás ma egyenértékű az Európának való igazságszolgáltatással. (mellékelve)
2010-ben 10 paragrafusba foglalt 50 tételre bővíti a még több alkotmányos alapelvet magába foglaló Magyar Nemzeti Minimum programot – A Fordulat, avagy az erkölcs mindenek felett címmel – és azt 2010. március 15-én magyar és angol nyelven nyilvánosságra hozza. (mellékelve)

Az MVSZ elvi álláspontja a beindítandó alkotmányozásról

A Magyarok Világszövetsége behatóan vizsgálta az 1944-ben megszakadt jogfolytonosság visszaállításának lehetséges módozatait és 2004. február 14-én, Kolozsváron megtartott elnökségi ülésén az alábbi elvi határozatot hozta.

A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGÉNEK HATÁROZATA

213/B/2004. február 14.

A Magyarok Világszövetsége Elnöksége a magyar nemzet, a világ magyarsága és Magyarország sorsa iránt érzett felelősségből indíttatva, szükségesnek tartja, ezért indítványozza a politikai döntéshozóknak és az ország választópolgárainak – népszavazással megerősített – törvény elfogadását, mely kimondja:

I. A jelenkori magyar állam – közéletünk alkotmányos hagyományaihoz kötődően – a történelmileg létezett magyarországi államrendszerekkel folytonosnak tekinti magát, elítéli az önkényuralom minden formáját, az elmúlt önkényuralmi rendszerekkel mindennemű közösséget és folyamatosságot megtagad,

II. Az országgyűlés elrendeli Magyarország alkotmányos jelentőségű jogszabályainak (jogalkotásának és államszervezetének) négy éven belül történő felülvizsgálatát, majd országgyűlési megerősítését és új törvények megalkotását azért, hogy mind a történelmi folyamatosság, a magyarországi alkotmányos gondolkodás hagyományai, mind a jelenkor társadalmi- nemzetpolitikai követelményei kellő súllyal érvényesüljenek.

Kapjon különösen meghatározó szerepet

A magyar nemzet azonosságának és értékeinek megőrzése államhatárokra tekintet nélkül;
Magyarország Szent Koronájának azon – minden államformában tiszteletben tartandó – eszméje, amely szerint

-          a megosztott és ellenőrzött (az önkényuralommal összeegyeztethetetlen ) hatalom forrása az önrendelkező nemzet;

-          az állam és nemzet főhatalmát a Szent Korona jelképezi és egyben megszemélyesíti, mint a főhatalom alanya;

-          a Szent Korona minden tulajdon forrása az országon belül, s jelképe nemzetközi tekintetben;

-          az együtt élő magyarok és nem magyarok nyelvre, sajátos hagyományokra és vallásra tekintet nélkül szerves közösséget alkotnak egy magasabb rendű közös cél szolgálatában;
Az elszakított magyar nemzetrészek (népcsoportok) szellemi és anyagi létfeltételeinek, önrendelkezési jogának (autonómiájának és magyar állampolgárságának) szavatolása, érvényre juttatása mind a belső, mind az államközi viszonyokban;
A magyar és más közép-európai együtt élő népek érdekközösségének és együttműködésének erősítése és szolgálata , különös tekintettel Magyarország és a Kárpát-medencei közös lét (kultúra, gazdagság, politika) iránt a múltban és jelenben kötődést mutató személyekre és közösségekre, a Duna-völgyi népek közös sorsára és önkormányzati, demokratikus hagyományaira.

Az elnökség – határozata megerősítéseként – javasolja a Világszövetség 2004-évi Küldöttgyűlésének ilyen értelmű határozat elfogadását.

Kolozsvár, 2004. február 14-én.

A Magyarok Világszövetségének Elnöksége

Az alkotmányozás javasolt folyamata

Az Országgyűlés fogadja el az MVSZ Elnöksége 213/B/2004. február 14. számú határozatának I. pontjában javasolt elveket kimondó törvényt.

Az Országgyűlés fogadjon el Alkotmányozó Nemzetgyűlést összehívó törvényt, amely testületnek feladata, hogy az MVSZ Elnöksége 213/B/2004. február 14. számú határozatának II. pontjában javasoltak szerint eljárva, végezze el Magyarország alkotmányos jellegű jogszabályainak (jogalkotásának és államszervezetének) négy éven belül történő felülvizsgálatát, majd megerősítését és új törvények megalkotását azért, hogy mind a történelmi folyamatosság, a magyarországi alkotmányos gondolkodás hagyományai, mind a jelenkor társadalmi-nemzetpolitikai követelményei kellő súllyal érvényesüljenek.

Az Országgyűlés rendeljen el országos népszavazást a két fenti törvény megerősítésére, majd ügydöntő eredmény esetén hívja életre az Alkotmányozó Nemzetgyűlést.

A 386 tagúnak javasolt Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagjainak felét az Országgyűlés frakciói a maguk sorából, titkos szavazással választják meg. A másik felét a magyarországi és a külhoni magyar polgárok a maguk sorából állítják/választják, a pártok részvétele nélkül. Gondoskodni kell arról, hogy az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összarányaiban tükrözze a világ megannyi országában élő magyar közösségek lélekszámát.

Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés által elvégzett feladatot bocsássák megerősítő népszavazásra.

Alkotmányos alapelvek

Az ország alkotmányának, illetve alkotmányos jogrendjének összhangban kell lennie az ország népének lelkületével, és magán kell viselnie mindazon jegyeket, meg kell jelenítenie mindazon értékeket, amelyet az ország népe történelme során, évszázadok alatt vérrel, verejtékkel, közjogi harcokkal magából kivajúdott.

Amennyiben ez az elvárás teljesül, az adott alkotmányos rend az adott nép számára élhető élet keretét teremti meg. Amennyiben nem, a kialakuló jogrend az ország népe számára kényszerzubbonnyá válik, annak minden gátló, bénító, pusztító hatásával egyetemben.

Világosan kell látni, hogy minden országban szoros összefüggés van az alkotmány és a társadalom életkedve, azaz a születő gyermekek száma között.

A globális világban lezajló folyamatok arra intenek, hogy nem elég az élethez és az egészséghez való jogot kimondani. Az új alkotmányban az élet elvitathatatlan és érinthetetlen szentségét kell szavatolni.

Ugyancsak a globális folyamatok és Magyarország drámai eladósodásának fényében alkotmányban javasoljuk rögzíteni azt a Magyar Nemzeti Minimumban leszögezett elvet, mely szerint az államadósság és kamatainak törlesztésére fordított összeg egyetlen évben sem haladhatja meg az ország állampolgárainak az állam által okozott károk enyhítésére, kártalanítására fordítandó összeget.

A magyar társadalom drámai demográfiai és szerkezeti változásainak ismeretében alkotmányban javasoljuk rögzíteni a családok aktív, az adópolitikában is radikálisan megmutatkozó támogatását.

Alkotmányban kell rögzíteni a magyar nép önrendelkezési igényét, amelyet a Magyarok VII. Világkongresszusa foglalt határozatba. (mellékelve)

Alkotmányban javasoljuk rögzíteni, hogy a mindenkori magyar állam hazája minden magyarnak, bárhol éljenek is a világon.

Alkotmányban javasoljuk rögzíteni azt a sok ezeréves adottságot, mely szerint a magyar nép és Magyarország összekötő híd és kapocs Kelet és Nyugat között.

Alkotmányban javasoljuk rögzíteni a hon védelmének kötelezettségét.

Az ország népének szuverenitását megtestesítő Országgyűlésnek kétkamarásnak kell lennie. Azon ország, amely lemond a felsőház intézményéről, óhatatlanul vulgarizálja közéletét. Nem lehet és nem szabad egy társadalom karizmatikus személyiségeit, avagy kimagasló szakembereit arra kényszeríteni, hogy mindenáron pártosan kelljen gondolkodniuk és viselkedniük ahhoz, hogy az ország törvényhozásába, sorskérdéseibe beleszólhassanak.

Ezzel egyidejűleg megszüntetendő az ország hagyományaiból hiányzó alkotmánybíróság, hiszen a felsőház jogi bizottsága, amely a szakma legkiválóbb tudósait tömöríti majd, fokozott jogbiztonsággal, és szavatolt függetlenséggel láthatja el a születendő jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát.

Az 1989-ben az Alkotmánybíróságról elfogadott XXXII. számú törvény húsz év alatt kiürítette a jogállamiság fogalmát Magyarországon. Megalapításának napjától az Alkotmánybíróság ügyrendi törvény nélkül, tehát törvénytelenül működik, és ekképp minden eddig hozott határozata – de iure – semmis.

Az is kellően szemléltető példa, hogy az Alkotmánybíróság tíz év alatt sem tárgyalta meg azt a panaszt, amelyet a Magyarok Világszövetsége a több százezer civil szervezetet hátrányosan érintő 1989. évi II. számú törvénnyel szemben nyújtott be. A kommunizmus utolsó évében elfogadott, máig hatályos törvény időben korlátlan beavatkozási lehetőséget nyújt a törvényességi felügyeletre ugyancsak fölöslegesen jogosított ügyészségnek.

Zárszó

Mint az előadottakból látható, a Magyarok Világszövetsége a mostani alkotmányozási lehetőséget a történelmi magyar alkotmány jogfolytonosságának helyreállításában látja, amelynek középpontjában a Szent Korona áll, a maga megszemélyesült szakralitásában. Úgy, ahogy azt a világhírű jogász, Dr. Endrey Antal oly tömören és találóan megfogalmazta:

A Szent Korona maga a magyar nemzet!

„Immár ezer éves történelme alatt a Szent Korona mindig szoros kapcsolatban volt nemzetünk testi-lelki épségével, életével és fennmaradásával. Sorsunk részese és alakítója volt mindenkor, osztozott dicsőséges győzelmeinkben és szégyenteljes bukásainkban egyaránt. Ő volt a magyar szabadság és függetlenség megtestesítője és életelve, jó időkben fényes napként ragyogott egünkön, a rabság és megaláztatás napjaiban csillagként vigasztalt és vezérelt bennünket a sötétben. Ismételten kivezetett bennünket a nyomorúság mélységeiből, és mint a hamvaiból megújuló legendás főnixmadár, példát mutatott feldúlt országunk újjáépítésére. Eszmény és jelkép volt, melyre felnézhettünk, és a benne rejlő titkos erőforrás látható bizonyítéka is. Szellemi gyökerei kilenc és fél évszázadon át mélyen belenőttek a magyar lelkületbe: lehetséges volna, hogy az utóbbi ötven év teljesen kiirtotta őket?(...)

A Szent Korona csak akkor kerülhet méltó helyére a magyar közéletben – törvénytől és koronaőrségtől függetlenül –, ha a magyar először lelkében a helyére teszi. Oda, ahova való: benn, az emberi szívek legközepén. Ha majd a magyar szívekben a főhelyen ragyog a magyarságnak ez a saját, különleges kincse, ez a nagy és szent nemzeti érték, melyben a mi saját, különleges kereszténységünk és magyarságunk, egész történelmi felvállalásunk és küldetésünk megtestesül, akkor majd nem vitatkozni és érvelni kell azon, hogy mi legyen a Szent Korona jövője, mert minden magyar egy szívvel fogja tudni és egy ajakkal fogja kiáltani: a Szent Korona a mi egész jövőnk.(...)

Akkor majd nem vitatéma lesz többé a Szent Korona, hanem vezérelv és vezércsillag. Csodálatosan fog kibontakozni szemeink előtt egy új kor, a Szent Korona korszaka. Mert a Szent Koronában nem csupán egy megtisztult kereszténységet és megszentelt magyarságot fogunk felismerni, hanem egy új nemzeti otthon, egy új nemzeti épület alapjait és szerkezetét is. Az őseink által világosan kijelölt politikai formák mellett fel fogjuk ismerni a sajátosan keresztény és magyar társadalmi és gazdasági berendezkedés egészséges formáit is. Rá fogunk döbbenni, hogy a Szent Korona országában nem lehetnek társadalmi és gazdasági elnyomottak sem, hogy az önzés és a habzsolás nem megengedhető életformák, hogy kapzsinak és könyöklőnek nincs helye a Szent Korona országában.

Rá fogunk döbbenni, hogy a Szent Korona legbensőbb lényege a Szeretet. Isten és embertestvéreink iránt.

És akkor ismét virágos kert lesz híres Pannónia. A Boldogasszony és az egymásra talált magyarság és testvérnépei boldog virágoskertje. ( A korona országa – dr. Endrey Antal magánkiadása, 2002)

Budapest, 2010. szeptember 30-án

Patrubány Miklós István Ádám,

a Magyarok Világszövetségének elnöke,

a kiadmány hitelesítője

MELLÉKLETEK:

1. A Magyarok VII. Világkongresszusának nyilatkozata a magyar nép önrendelkezési jogáról

2. A Magyarok Világszövetségének NEMZETI MINIMUMA(2006) - http://mvsz.hu/mnm/index.php

3. A Fordulat avagy Az erkölcs mindenek felett - Magyar Nemzeti Minimum – 2010 - http://mvsz.hu/mnm/mnm_2010.html

4. Igazságot Európának! - Petíció a trianoni és a párizsi béke fölülvizsgálatára - http://mvsz.hu/index.htm

A Magyarok VII. Világkongresszusának nyilatkozata

a magyar nép önrendelkezési jogáról

A Magyarok VII. Világkongresszusa a magyarság sorsáért érzett felelősségéből adódóan, időszerű és elodázhatatlan lépésként felveti és kezdeményezi a

MAGYAR KÉRDÉS megoldását.

A Kárpát-medencében őshonos magyar nemzetünk, súlyos – a társadalmi élet minden területét átfogó – szellemi, erkölcsi válságban van.

Ezt a válságot mélyítik a Magyarországon uralkodó mai áldatlan állapotok és a Kárpát-medencében szétszaggatottságban, másodrangú állampolgárként élő nemzettársaink kilátástalan helyzete, akiket 18 évvel Európa megújulása után még mindig diszkrimináció sújt, egyre inkább kitéve a szomszédos államok agresszív nacionalizmusának.

Sem a magyar állam, sem az Európai Unió részéről nem tapasztalható olyan törekvés, amely reményt nyújtana ennek a fájó kérdésnek a megoldására. A sorozatosan elmulasztott történelmi pillanatok és lehetőségek tanulsága arra int, hogy nincs mire tovább várni. Haladéktalanul meg kell tenni a szükséges lépéseket ezen állapotok felszámolására.

A Magyar Kérdés megoldásának alapvető eszköze, a szabadság és egyenlőség elvére épülő önrendelkezés, amely minden nép természetes és elidegeníthetetlen joga, 1977. óta az ENSZ közgyűlése által elfogadott kötelező jellegű alapjog.

Ezennel kinyilatkoztatjuk a Magyar Nép önrendelkezési igényét!

Követeléseink:

1. A magyar nép kinyilatkoztatott önrendelkezési igényét rögzíteni kell a magyar alkotmányban és új nemzetstratégiát kell kidolgozni önrendelkezési jogának érvényesítésére.

2. Az önrendelkezési jog érvényesesítésének legfőbb eszköze a népakaratot kimutató népszavazás. Elvárjuk, hogy a Magyar Kormány adjon meg minden lehetséges támogatást a népszavazások lebonyolításához, és az önrendelkezési jog érvényesítéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtéséhez. Képviselje a kinyilatkoztatott népakaratot minden illetékes fórum és kiemelten az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt.

3. A minden népet megillető önrendelkezési jog jegyében zajló magyar önrendelkezés folyamatában a magyar állam vállaljon, alkotmányos alapon, védőhatalmi státust a Kárpát-medencei elszakított területeken élő magyar nemzeti közösségek iránt.

Felszólítjuk a budapesti Parlamentet, a magyar kormányt és valamennyi politikai erőt, hogy vállalják fel jelen nyilatkozatunkban foglaltak megvalósítását.

Hívjuk az egyházakat, civil- és érdekképviseleti szervezeteket, közéleti személyiségeket, kérve tőlük, hogy befolyásukat latba vetve segítsék a Világkongresszus kezdeményezését.

Felhívunk minden magyar embert, hogy legyen társunk ebben a küzdelemben, és félelem nélkül, eltökélten harcoljon a minden szabad népet megillető önrendelkezés jogáért.

Végül felkérjük az írott és elektronikus sajtó képviselőit, hogy a Magyarok VII. Világkongresszusa által kibocsátott nyilatkozat ismertetésével segítsen a nemzetközi közvélemény figyelmét felhívni a magyar nép mindmáig nem teljesült alapvető jogára.

Kelt Budapesten, 2008. augusztus 20-án

A Magyarok VII. Világkongresszusa

Mellékletek: Kinyújtott kézzel

Jogi háttér

Kinyújtott kézzel

A Nyilatkozat mellékleteként

Kárpát-medencei magyarként szólunk Európa nemzeteihez.

Immár kilencven éve kell a mai Magyarország határain kívül élő nemzettársainknak számtalan igazságtalanságot elviselniük. A trianoni majd párizsi békeszerződés eredményeként a magyar nép mintegy egyharmada, megkérdezése és beleegyezése nélkül, idegen államalakulatok fennhatósága alá került. Az ezt megalapozó békeszerződések diktátumok voltak, a hozzájuk kapcsolódó kisebbségvédelmi egyezmények a gyakorlatban nem tudták biztosítani a magyar nemzetiségű polgárok számára az őket megillető jogokat.

Ma már Kelet-Közép-Európában a történelmi államalkotó hagyományokkal rendelkező népek közül egyedül a magyar az, amely kénytelen viselni a huszadik század elején rá erőltetett méltánytalan és súlyos sorsot. Elérkezett az idő, hogy e nyilvánvalóan igazságtalan helyzetet megváltoztassuk, hiszen a nemzetközi jog lehetővé teszi a népek önrendelkezését. Míg az észtek, lettek, litvánok, szlovének, horvátok, bosnyákok, montenegróiak, koszovói albánok e jog alapján szabadságot és függetlenséget nyertek, a magyarok idáig még autonómiához sem jutottak.

A kontinens nem lett a „szabadság, jog és biztonság” területe, mivel az Európai Unió a mai napig nem biztosította az ehhez szükséges feltételeket sem a kollektív jogok, sem az önrendelkezési jogok tekintetében.

Európa békéjét és biztonságát nem lehet hosszú távon garantálni egy nép alapvető jogának megvonásával, ezért a Magyarok VII. Világkongresszusa úgy határozott, hogy a kérdés rendezésére nyilatkozatot bocsát ki, és kezdeményezi a Kárpát-medencei magyarság békés együttélését és megmaradását biztosító önrendelkezési jog teljes körű és haladéktalan helyreállítását.

A megoldásra példát kínál Francesco Cossiga volt olasz államelnök és belügyminiszter, aki az olasz szenátus elé terjesztett beadványában népszavazást követel Dél-Tirolban, „mert az önrendelkezési jogot nem szabad megvonni a dél-tiroli néptől sem”.

Ilyen körülmények között szólítjuk meg a szlovák, az ukrán, a román, a szerb, a horvát, a szlovén és az osztrák nemzet fiait és kormányait: KÖZÖS A SORSUNK. Jövőjük-jövőnk csak akkor lesz boldog és sikerekben gazdag, ha kölcsönös bizalmon alapuló, egyenrangú partnerként tudnak velünk együtt élni.

Elkötelezettségünk erős, hisszük, hogy törekvéseinket siker koronázza, és a szomszédunkban élő nemzetekhez hasonlóan sorsukról hamarosan saját magunk rendelkezhetünk.

Jogi háttér

A Nyilatkozat mellékleteként

Az önrendelkezés joga – mint természetes jog – minden más szabadságjognak az alapja. Ezt számtalan ENSZ-, Európa tanácsi és EBEÉ-határozat is megerősíti. Az önrendelkezési jog írott nemzetközi joggá akkor vált, amikor 1977-ben hatályba lépett az ENSZ Közgyűlése által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmánya.

Ezen okmányok első cikkelye így szól: „Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.”

Ez a jog kötelező jellegű – jus cogens – ami azt jelenti, hogy ezt a jogot nem csak be kell tartani, hanem erről a jogról le sem lehet mondani. Minden szerződés, amely megszegi ezt a jogot – semmis.

A Kárpát-medencei magyarság helyzete több okból nemcsak igazságtalan, de jogtalan is:

Mindenütt, ahol népszavazás nélkül új határokat húztak, megsértették az alapvető önrendelkezési jogot. (Az USA emiatt nem ratifikálta a Trianoni szerződést.)
A pacta sunt servanda elve sem alkalmazható, mert tárgyalások hiánya miatt nem szerződésről, hanem diktátumról van szó.
A nemzetközi szerződések jogairól 1969. május 23-án Bécsben aláírt Nemzetközi Egyezmény 52. cikkelye kimondja, hogy minden szerződés semmis, amely erőszakkal való fenyegetéssel, vagy annak alkalmazásával, vagy az ENSZ Alapokmányában leírt nemzetközi jog alapelveinek megszegésével jött létre.

A Kárpát-medencei magyarság annak az iránymutató ENSZ-határozatnak is megfelel, amely kimondja, hogy mérvadó a történelmi összetartozás, a történelmi és kulturális egység és folytonosság.

Az önrendelkezési jog a nép akaratán alapul.

A nép akaratát hivatalos vagy belső népszavazással meg kell állapítani és ki kell nyilvánítani.

Bármi legyen is a szavazás eredménye, az a meglévő egyensúlyt nem veszélyeztetheti, mivel minden szomszédos ország vagy már EU-tagállam, vagy csatlakozni szándékozik az európai közösséghez.

MVSZ Sajtószolgálat - 7032/101001