A HUNOKRÓL,

AKIK MEGHÓDÍTOTTÁK INDIÁT.

MI VOLT A HUNOK VALLÁSA?

Irta: J. J. MODI

(Budapest, 1926.)

Részlet

 

BEVEZETÉS

 

Ez immár a harmadik dolgozatom, amelyet a Hun­kérdésről írok. Az elsőt „A Hunok az Avesztában és a Pahlavi-iratokban” címen az R. G. Bhandarkar emlékkötetben ^[1] volt alkalmam írni. A másodikat a B. B. R. A. Society 1916. évi augusztus 25-iki ülésén tartottam. „A Hunok őstörténete és szereplésük Indiában és Perzsiá­ban” ^[2] címen. E két irat közül elsőnek említett munkám végén részben már érintettem e dolgozatom témakörét. Jelen munkám tárgya kissé részletesebben kifejteni az Indiában uralmat gyakorolt Hunok vallását.

 

 

Honnan jöttek a Hunok, akik elárasztották Indiát?

 

Mielőtt rátérnénk az Indiában uralomra jutott Hunok vallásának meghatározására, – szükségesnek mutatkozik – annak megállapítása, hogy honnan is jöttek a Hunok Indiába? Azt mondja Deguígnes ^[3] : „A Hunok története egy kevésbé méltányolt nép története, amely nép különböző időkben hatalmas monarchiákat alapozott meg Ázsiában, Európában és ugyanúgy Afrikában... Birodalmuk a rómaiakénál sokkal nagyobb kiterjedésű volt, - voltak híres fejedelmeik, törvényhozóik és hódítóik, akik tápot nyújtottak különböző hatalmas megmozdulásokhoz. Történetük ama nép története, mely nagyban hozzájárult a római birodalom megsemmisítéséhez, - Franciaország, Itália, Germánia és Európa valamennyi északi országának felforgatásához, - s ők azok, akik megdöntötték a kalifák birodalmát és hatalmukba kerítették a Szentföldet”. Volt idő, amikor birodalmuk kiterjedt Nyugat-Európa legnyugatibb széléig és Keleten egész Kínáig, – s összeköttetésben állottak a kínai, római, perzsiai és indiai birodalmakkal.

 

 

A Hunok eredete

 

Lássuk először, hogy kik voltak tulajdonképpen a Hunok? Hasonlóképen a Turk névhez, a Hun név jelentése sincs még pontosan megállapítva vagy csak körülbelül is meghatározva. A kínaiak véleménye szerint az első török fajú nép, ahogy azt prof. N. Th. Houlsma ^[4] mondja, a Hiung-nu, amely nyugat felé vándorolva, elfoglalta az Altai hegységtől délre eső vidéket és elűzte innen Kr. e. 200 körül az e vidékre már korábban odatelepült jue-csi, Kangsi és Alsun (Al-szun) népeket, ezeket az eredetükre nézve ugyan homályos, de ismereteink szerint a Turk néphez sorolható törzseket. Deguígnes azonosítja a hun népet a Hiong-nukkal, amely elnevezést politikai vagy bizonyos gyűjtőfogalom értelmezésben használja, úgyhogy ez az elnevezés magában foglalja a tulajdonképpeni Hunok mellett még az Ephthalitákat avagy Fehér-Hunokat, Avarokat, Bulgárokat, Magyarokat, a Kazárokat és Pecseneg (Bessenyő) népeket, amely nevek alatt szereplő népeket más-más tudósok hol Hunoknak, hol pedig Skytháknak nevezték... A Hiong-nuk, azt mondhatjuk a törökök ős-törzse voltak és a tulajdonképpeni Török nép történelmének kezdete összefügg a Tu-kiu néppel, amely elnevezés alatt a kínaiak az északi turkokat értették. Ez az a Tu-kiu nép, amely II. Justin idejében barátságos viszonyba került a bizánci birodalommal, majd uralomra jutva, I. Khosru idejében megdönti az Ephthalita vagy Hital törzs birodalmát.

A „Mithikus Afrasiáb”, Firduszi Sahnáméjának Afrasiábja a Turkok Kasbek törzséhez tartozónak vétetett. Ők voltak azok az „úgynevezett Afrasiáb-királyságabeli Fekete-Hunok”, akiknek e néven szereplő királyai Kashgarig terjeszkedtek, egészen a K. u. 10. század idejéig.

Tudjuk, hogy vannak nyugati Hunok és vannak keleti Hunok. Az a kérdés most, hogy: kik voltak azok a Hunok, akik Indiában uralkodtak? A keleti Hunokhoz tartozók volnának talán, vagy éppen a nyugati Hunok­hoz tartoztak? És közelebbről meghatározva, melyik terület az, ahonnan Indiába jöttek? A mi válaszunk az, hogy ők a nyugati Hunokhoz tartozók voltak és hogy Perzsia hegységei felöl érkeztek. A bizonyítékainkat ebből a szempontból akarjuk tüzetes vizsgálat alá vonni.

 

 

Utalások a Hunokra egyes indiai könyvekben és feliratokon és egy kínai munkában

 

A Hunokra vonatkozólag két indiai könyvben és több különböző feliraton találunk hivatkozást. A könyvek a következők: 1. A Vishnu Purána és 2. Kalidas Raghu-Vancá-ja.

A feliratok a következők: l. Skandagupta bhitarii „Győzelmi oszlopa”. 2 A Toramana hun király nevét viselő három felirat. 3. Jasodarman és Mandasor két felirata, amelyek mind, mint ékírásos kövek, azaz hadi győzelmi oszlopok ismeretesek.

 

 

Vonatkozások a Víshnu-Puranában

 

A Vishnu-Puranában két helyen találunk utalást a Hunokra vonatkozólag és pedig a második könyv harmadik fejezetében ^[5] . Az első helyen az író a Bharata Varsha (India) leírása közben beszél bizonyos vezérszerepet játszó és pedig „a legszélső nyugaton” lakó népekről. Eme népek között szerepelnek a Hunok is. Ez az utalás azt mutatja, hogy ezek a Hunok nem a kínai keleti határszélről, hanem valahonnan nyugat felől valók. Wilson azt mondja, hogy ők azok a Fehér-hunok, avagy Indo-skythák, akik letelepedtek volt a Punjábban (öt folyó vidéke) és az Indus folyó mentén a mi időszámításunk kezdetén, amiképen azt Arrianus, Strabó és Ptolemeusból tudjuk, megerősítve ezt bizonyos újabban felfedezett érmek által ^[6] . A másik vonatkozás abban a listában található, melyben az úgynevezett kegyetlen és civilizálatlan fajok között „Hunok és Parsikák” néven szerepelnek. ^[7] A Parsikák Perzsia Parsii, És így, amennyiben a Hunokat együtt találjuk említve Perzsia Parsikáival, okunk van feltételezni azt, hogy azok a Hunok, akik együtt említtetnek a Parsikkal, nem mások, mint Perzsiának ama vidékéről való Hunok, ahol a Parsikák éltek.

 

 

Vonatkozások Kalidas Raghu-Vancá-jában

 

Kalidas a Hunokra vonatkozólag az ő Raghu-Vancájában (IV. ének, 68) ^[8] tesz említést. Az említett helyen a hős Raghu úgy szerepel, amint felvonul „Kubera vidékei ellen”, harcolva ott a Hunokkal szemben, akiket elkísértek oda az ő királynőik is. Mallinatha, a Raghu-Vanea kommentálója azt mondja, hogy Kalidas úgy szerepelteti Raghut, amint az felvonul a Hunok tartománya ellen. Ez esetben nem kapunk közvetlen vonatkozást, avagy bármiféle célzást is, ami által közelebbről meghatározhatnók, hogy kik volnának ezek a Hunok, és hogy honnan jönnek, – keletről-e, avagy nyugat felől? – Azonban a Vishnu-Purana előbbi hivatkozása alapján mondhatjuk, hogy a Kalidas által hivatkozott Hunok ugyanúgy kelet felől érkeztek és pedig Perzsia határszéleiről.

 

 

 

A Hunoknak két ízben történő beözönlése Skandagupta uralma idejében

 

A Hunokra való utalás Vishnu-Puranában és Kalidas Raghu-Vancájában nem eléggé autentikusak, már amennyiben bizonyos történeti eseményeket és személyeket illetőleg nem szolgáltatnak biztos támpontokat. Ettől eltekintve, a Víshnu­Puranának és Kalidasnak a Hunokkal kapcsolatos időpontok megállapítását illetőleg se vagyunk bizonyosak. Azonban mihelyest a későbbi feliratok Hun vonatkozásai kerülnek elénk, úgy ekkor már sokkalta bizonyosabb és lehető autentikus alapokra helyezkedhetünk.

 

 

Az első invázió, egy felirat idevonatkozó utalása szerint

 

Az első autentikus hivatkozás a Hunok indiai hódításaira vonatkozólag az, amely a Skandagupták ^[9] uralkodása idejére utal. A Kr. u. 330-450-ig terjedő másfél század, mint amely időszak a „Gupták arany­korszaka” néven említtetik, a „régi Gupták” néven ismeretes, megkülönböztetésül Magadha későbbi Guptáitól.

Ez az időszak 1. Kumaragupta halálával Kr. u. 455-ben fejeződött be. Skandagupta, aki közvetlenül következett a trónra, akarta is és tovább is tudta volna fejleszteni ezt az aranykorszakat, de hogy ez nem következett be, ennek oka az országba történt bizonyos invázió volt és pedig ama Hunok részéről, akik Közép-Ázsia pusztaságairól jöttek, az észak nyugati hegyszorosokon keresztül. Skandagupta hősiesen és győzedelmesen tartóztatta fel egy ideig a Hunokat, de végre is legyőzetett. A korábbi győzelméről egy feliratban emlékezett meg és pedig a fentebb említett „Győzelmi oszlopon”, amely Bhitarinál ^[10] emeltetett, a gliazipuri kerületben, az észak­nyugati provinciában. A felirat feljegyzi „egy Vishnu istent” ábrázoló szobornak a felavatását és elhelyezését ama városban, ahol az oszlop is állott ^[11] . Ezen a feliraton Skandagupta rámutat bizonyos iszonyatos örvénylő áradatra és pedig a Hunokkal való igen szoros kapcsolatban ^[12] . A győzelem kivívása, amint azt dr. Smith ^[13] kimutatta, Skandagupta által az ő uralkodása kezdetén Kr. u. 455. körül történt. Erre az időpontra vonatkozik Skandaguptának egy másik felirata, mégpedig az, amely Asoka parancsainak szikláján Junaghadban, a Girnár-hegy lábánál van.

 

 

2. A második invázió feljegyezve egy kínai utazónál

 

Egy néhány évvel a fenti kudarc után a Hunok ismét berontottak Indiába és pedig Kr. u. 465-ben vagy e körül ^[14] . A kínai utazó Sung-Jung, avagy Sing-Jung, aki Indiában Kr. u. 520-ban utazott, megemlékezik erről az invázióról ^[15] . Ő úgy beszél ezekről a Hunokról, mint a jetha­törzshöz tartozókról. Beal szerint „ők nem mások, mint a bizánci írók Ephthalitái, avagy Hunjai”. Királyuk Laelih volt, aki Cunningham szerint Toramana atyja volt. Skandagupta végül is legyőzetett eme Hunok által.

A Hunok inváziója Indiába Toramana alatt

 

A Skandaguptával szemben elért előbb említett győzelem felbátorította a Hunokat. Néhány év múlva Kr. u. 500 év körül újból betörtek Indiába és pedig Toramana alatt, akit Laelih fiának tartanak, ahogy már fentebb is megjegyeztem, – aki azután személyesen is megtelepedett Malvában. Követve a Perzsa királyokat, akik Snahnan­Sah és Malikán-Malik néven nevezték magukat, – Toramana felvette a hasonló Maharaja-di Rája, azaz a Maharáják-Rájája indiai címzést. Tudjuk róla, hogy ezzel a címmel érmeket is veretett önmagáról. Három feliratot ismerünk, amelyen előfordul a neve ^[16] . Uralmát megerősítette Indiában. Utána következett az uralkodásban fia, Mihirkula.

Nos, kik ezek a Hunok, akik Laelih és fia Toramana vezérlete alatt benyomultak Indiába és pedig Skandagupta király idejében (Kr. u, 455-480), – majd a következő királyok és pedig Skandagupta fivére Puragupta (480-485) és Puragupta fia, Narsinhagupta Báláditya idejében ismételten betörnek Indiába? Ők azok a Hunok, akik Perzsia határa felől jöttek. Behramgore szasszanida király s fia, Firuz, majd Kobád, Noshirvan, Hormaz és Khusró Párviz mindannyian harcoltak több­kevesebb szerencsével a Hunok különböző törzsei, úgymint a Haetaliták, Kazárok ... stb ellen. Amikor ők egy és más alkalommal legyőzettek a perzsa király által, vagy amikor erejük a győzelem révén ezekkel szemben hatalmassá növekedett, mindannyiszor India felé irányították hódító törekvéseiket.

Firuz legyőzetése és halálakor (Kr. u. 484) viszont a Hunok igen nagy hatalomra tettek szert. Így kb. Kr. u. 500 körül Toramana vezérlete alatt erősebb ostromokat intéztek India ellen is.

A három felirat közül a másodikban és pedig a Sóhegyláncolatban, a Kura mellett levő feliraton, amely jelenleg a lahorei múzeumban van, – Toramana neve, mint Shahi-Jan... említtetik. A Hunokkal foglalkozó dolgozatomban ^[17] kimutattam, hogy ez a Toramana Shahi­Jan nem más, mint Faghanish hun király Firduszinál, aki úgy beszél róla, mint Shahi Haitalról, majd, mint Chagani Shahi-ról tesz róla említést. Az indiai feliratok Toramanára vonatkozó Shahi címzése ugyanaz, mint Firduszi Shahí címzése.

A szasszanida királyokkal folytatott eme háborúk ^[18] története, – azután a fönt kimutatott egyazonos volta a címzésüknek és ama tény, hogy Toramana fiának, Mihirkulának neve iráni volt, – mindezek azt igazolják, hogy azok a Hunok, akik mint hódítók szerepeltek Indiában és pedig a fent említett, úgynevezett Gupta­éra alatt, a nyugat felől, Perzsia irányából érkezett Hunok voltak.

 

 

II.

 

És most elérkeztünk munkánk azon tulajdonképpeni tárgyához, hogy t. i. mi volt ama Hunok vallása, akik Indiában mint hódítók szerepeltek?

A Hunok a régi Perzsákkal már igen-igen régi idő óta kapcsolatban voltak. De áttérve mindjárt a későbbi, hozzánk közelebb fekvő történeti és inkább authentikusnak vehető időkbe, azt látjuk, hogy a Hunok egy törzse, a Haetaliták vagy Ephthaliták maradandólag telepedtek le Transoxániában és pedig a Krisztus utáni V-ik század kezdetén. Ebből kifolyólag természetes feltevésnek látszik amaz állításunk, hogy az ő vallásuk is ugyanazon alkotó elemekkel rendelkezhetett, miként az iráni vallás. De figyelmen kívül hagyva eme természetes okoskodásunkat, próbáljunk erősebb bizonyító érveket felsorakoztatni annak megmutatása céljából, hogy az ő vallásuk igen közeli rokonságban volt az iráni népek vallásával. 

Az iráni vallás Zarathustra ideje előtt, mint Mazdayaznán vallás volt ismeretes. Ugyanígy eme régi idők Hunjainak a vallása is a Mazdayaznán volt, hasonlóképen az irániakéhoz. Zarathustra ideje után az Iráni vallás az úgynevezett Zarathustrianizmus lett, vagy még közelebbről jelölve meg a dolgot, Mazdayaznan-Zarathustrianizmus. És még ma is, ha egy parszi ember recitálja és kinyilatkoztatja az ő hitét, avagy hitvallását, úgy beszél önmagáról, mint elsősorban Mazdayaznán és azután, mint Zarathustra-féle Mazdayaznánról. (Masda­yasnó ahmi, Mazdayasnó Zarathustris ahmi. Yasna. Ha. XII.) Mikor Zarathustra fellépett, az irániak ezt az új hitet vallották, amely egészében nem volt új vallás, csupán a régi hitnek alaposan megreformált alakja. ^[19] A Hunok azonban még egy jóideig megmaradtak továbbra is az ő régi vallásformájuk mellett, amely egy volt az iránival, úgy látszik azután, hogy később, miután jó hosszú ideig tartózkodtak Irán határainál s miután állandó szoros kapcsolódásba jutottak az irániakkal, átvehették az ő hitükbe is a Zarathusra által reformált vallás igen sok elemét,

Erre való tekintettel témám szempontjából két fő­fejezetre akarom osztani dolgozatomat.

I. Bizonyítékok az iráni forrásokból.

II. Bizonyítékok az indiai forrásokból.

Az első főtételhez a bizonyító adatokat a következő iratokból akarom meríteni:

1. az Aveszta-iratok,

2. a pahlavi-iratok,

3. és a perzsa-iratokból. Ez alatt az altétel alatt viszont hivatkozni akarok perzsiai arab írókra is.