Szkíta kiállítás finnugor módra

Részlet Pörzse Sándor riportjából (Echo Tv) dr. Bakay Kornél régészprofesszorral

Pörzse S.: – Miközben állami vezetőink finnugor találkozókra járnak, addig, aki egy kicsit is másképpen gondolkodik a magyar történelemről, megörül annak, hogy szkíta kiállítás nyílt Magyarországon. Igen ám, de aztán kiderül, hogy az örömbe egy kis üröm is vegyülhet.
Dr. Bakay Kornél: – … Az ún. szkíta kultúra teljes egészében a Kr.e. IX-VIII. században keleten jött létre, tehát nem az antik kultúrának egy csökevényesedett vetülete, hanem egy önálló, olyan eredeti kultúra, amely a sírokban található leletanyagok, különösen az állatábrázoló ún. szkíta-hun állatstílus tekintetében teljesen eredetit alkotott. Tehát amíg a Fekete-tenger vidéki szkíta világ a Kr.e. VI-V-IV-III. század, ez a belső-ázsiai, Közép-Ázsia keleti részének az időrendje a Kr.e. IX-VIII-VII. század, tehát messze megelőzi az antik világot. Keletről érkeztek a Fekete-tenger vidékére a szkítának nevezett népek, és azt tudjuk, hogy a későbbiek folyamán természetesen kölcsönösen hatottak egymásra, de az eredetet illetően feltétlenül ez lett a tudományos szenzáció. Tehát most még visszatérek egy pillanatra arra az „örök vándorlás”-ra és nomádizmusra. Megmutatták ezek a feltárások, hogy azok az óriási halomsírok – kurgánoknak nevezzük –, azoknak a szerkezeti felépítése, a sírkamrák kiképzései, ún. boloár típusú sírkamrák óriási körépítményekkel, hatalmas töme­gek, tíz­ezrek munkáját foglal­ja magába. Mindez azt mutatja, lehetetlen arra gondolni, hogy azok a közösségek, amelyek ilyen sírépítményeket hoztak létre, azok jurtában, örök vándorlásban kóboroltak volna, tehát megváltozott a szkíta társadalomra és gazdaságra vonatkozó történelmi kép is.
Pörzse S.: – Ami viszont a kiállítással kapcsolatos, az ürömrész pedig az, hogy amennyire én tudom, úgy rendezték meg az egész kiállítást, mint hogyha nekünk a szkítákhoz semmi közünk nem lenne. Miközben a magyar népemlékezet, az összes gesztánk, kódexünk, mind szkíta gyökerűnek tartja a magyart. És akkor itt bizony, már bocsánat, de szinte félrevezető a kiállítás üzenete.
Dr. Bakay Kornél: – Ez feltétlenül tetten érhető, nagyon szomorúan vettem én is tudomásul, hogy a kiállítás Magyar Nemzeti Múzeum-béli magyar rendező szakemberei, kollégáim, olyan módon próbáltak semlegesek maradni, idézőjelben és ironikusan mondom, hogy még véletlenül se legyen a látogatónak pozitív kötődése ehhez a világhoz. Azt, amit én legjobban kifogásolok, hogy az egyetemes eurázsiai képbe nem illesztették bele a Kárpát-medencét, amely szerves része ennek a szkíta kori világnak, tehát pl. a Kárpát-medencei szkíta anyagból alig ragadtak ki néhányat. A világhírű két Aranyszarvasunk, Tápiószentmárton, Zöldhalom­pusz­ta természetesen ott van, néhány tegezdísz, az ártándi görög hydria, ezek ott vannak a kiállításon, de ahogy mondani szoktuk, szakmailag nem kötötték be ezt az egész egységes eurázsiai szkíta világba, amely tulajdonképpen Kínától a Bécsi-medencéig húzódó területre terjedt ki. Tehát rendkívüli módon hiányos a kiállítás – hogy ennek mik a háttérbeli magyarázatai, vagy amit feltételezni lehet, arra most nem térnék ki –, a moszkvai, a berlini, a kijevi és a bukaresti múzeum anyagai vannak csak itt, tehát nagyon sok anyag, amely Berlinben, Münchenben, Hannoverben, New-Yorkban ott volt, az itt nincsen; igen nagy hiba.
Pörzse Sándor: – Ha jól tudom, pl. maga az erdélyi szkíta kincs is hiányzik...
Dr. Bakay Kornél: –Teljes egészében. Az erdélyi szkíta leletanyag, amely gyönyörű, hiányzik. De még mondok egyet, ami igazán megdöbbentő, és személyesen én is érintett vagyok, ezért elnézést kérek a szerénytelenségért. Fiatal régész koromban egy óriási szenzációs leletegyüttes volt itt nem messze a fővárostól, Nagytarcsán került elő egy szkíta leletgyűjtemény, három gyönyörű bikafejes bronzcsörgő nyolc csengővel, zablapárosokkal, ennek a közzététele egy angol nyelvű monográfiában, 1971-ben történt meg, hiszen a szkíta csörgők és csengők az egyik legkarakterisztikusabb lelet az egyetemes eurázsiai szkíta világból, és ezek sincsenek kiállítva. Továbbá nemcsak ezek nincsenek kiállítva, hanem a kb. tucatnyi hasonló, meghatározó, szkíta anyag sincs jelen. Tehát olyan módon szakították ki a Kárpát-medencét ebből a világból, mintha szinte csak a hatásában ért volna ide a szkíta kultúra, amely – természetesen az ő nézetük szerint: „általános vélekedés szerint”, szó szerint idéztem a vezetőt, – általános vélekedés szerint az indoeurópai-iráni népekhez tartozik, és ez eleve kizárja, hogy a magyar őstörténet tárgyalása közben a szkíta-hun világot egyáltalán számításba vegyük.