Dr. Gyárfás Ágnes
A szkíta művészet reneszánsza Európában
2007. Városi Múzeum, Berlin
Arany Griffek emlékeinek nevezték a németek azt az elképesztően gazdag kiállítást, amelyet 2007-ben Berlinben mutattak be, a német archeológiai intézet rendezésében. Az öt kilós katalógus, amit kiadtak erre az alkalomra könyvművészeti remekmű, mert a bemutatott aranytárgyak, szinte megfogható érzékletességgel szerepelnek a sík papírlapon. Eurázsia 33 nagy gyűjteményéből állították össze azt a kiállítást, amelyet egy nap alatt még futólag sem lehetett áttekinteni. Kazakisztán, Ukrajna, Tuvai Köztársaság, Oroszország, Irán, Németország, Magyarország, Románia múzeumai szállították a gondosan kiválogatott anyagot. Amint a prospektusból látom, a kazakisztáni Air Astana légitársaság szállította Berlinbe és vissza a kölcsönadó múzeumokba, mert ezáltal is segíteni óhajtották azt a sok nehézséget átélt szkíta utódnépet, akiknek országában a németek a szkíták területi központját látják. Münchenből a bajor HYPO Bank adta kölcsön szkíta aranytárgyait, mivel ez a bank egyik fő feladatának tekinti cégének aranyfedezettel való ellátását, s ehhez a legkézenfekvőbb kincsegyüttes a szkíták aranykincse. A katalógus bevezetőjét Dr. Frank-Walter Steinmeier kultuszminiszter írta, aki nemcsak megköszönte a kölcsönadó országok segítségét, de leírta a német tudomány állásfoglalását is a szkítákkal kapcsolatban, vagyis, hogy a szkíták Eurázsiában évezredeken át tartó idők alatt uralkodó népcsoport voltak, s ma EURÓPÁBAN a magyarságot lehet utódnépéül tekinteni, akik megtartották az eredeti, agglutináló nyelvüket is. Gyakorlatilag leírta a magyar őstörténet főelvét: ázsiai eredetünket kazahsztáni figyelőállással, nyelvünk ősi voltát, s egyetemesen azt az eredeti európai nézetet, amely szerint a magyarok ősei szkíták voltak, egyazon nyelvcsaládba tartoznak és a magyarság kárpát-medencei hazája és Belső-Ázsia közötti út Európa kulturális feltöltődésének útja volt.
2008. HYPO BANK, München
Ezek után 2008-ban megnéztem a bajor HYPO BANK rendezésében az ATTILA és a Hunok című kiállítást, amely német pontossággal mutatta be a mai őstörténetünket… A HYPO Bank székhelye München belvárosában van, s maga egy hatalmas palota. Ebben foglalt helyet az óriási kincsanyag, amely főleg magának a Hypo Banknak tulajdonát képezte, de sok kölcsöntárgyat is összehordtak. Ugyancsak több kilós maga a prospektus, amelyet kiadtak, és amelyben feltűnően dominál az aranyba foglalt gránát, a hunok kedves ékköve, amelyet a magyar nők Jézus vérének tartanak.
2006-2008. Tibold László gyűjteménye, Magyarország
2005-2008-ig hordtuk körbe Magyarországon azt a 100 képből álló kiállítást, amely kinagyított fotókon mutatta be a szkíta örökséget, kurgánonként, áttekinthető, közérthető feliratokkal. A fotókat Tibold László, külföldön élő hazánkfia fényképezte eredeti helyszíneken, s itthon Dr. Pap Gábor és Dr. Bakay Kornél professzorok szakavatott közvetítésével jutott el őseink emléke a kiállítások nézőihez, szívükhöz, tudatukhoz. Végül a Műemlékvédelmi Felügyelettel szerződést kötve, a több példányból egyet – képeket és tárgyi anyagot – az Edelényi Önkormányzat tudtával és köszönetével az EDELÉNYI Koburg-kastély lovagtermében helyeztük el, s ahol CSODASZARVAS címmel sokáig látható volt. Most renováljak a kastélyt, gondolom, utána újra láthatóvá válik, mert, ha máshol nem, a végtelen hosszú, világos folyosókon alkalmasan elfér, és a szkíta kincseknél szebb látványt nehezen lehet elképzelni. Ezt az állandó kiállítást Dr. Bakay Kornél mutatta be, s kiemelt egy gondolatot: „Az edelényiek elsők az országban, akik befogadták őseiket...” Szeretném megemlíteni, hogy a Csodaszarvas c. vándorkiállítás nyitányát a Magyarok Házában rendezte meg Tibold Makk László, s Dr. Pap Gábor nyitotta meg.
2009. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
A HYPO Bank szívesen elvitte volna az Attila-kiállítást, még 2008-ban, az Attila-év alatt Magyarország bármely múzeumába, hogy méltóan ünnepeljük meg mi is itthon Attila nagy királyunkat, azonban pénzhiányra hivatkozva erre nem volt politikai kedv, vagy a tudományos elit nem érzett elég szakmai indítékot az Attila (Atilla)-év méltó megünnepléséhez. Végre 2009. március 25. és május 31. között megrendezésre került a magyar kiállítás is, Szkíta Aranykincsek címmel a Nemzeti Múzeumban. Nálunk is az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatta, és öt ország kölcsönözte az anyagot, de sajnos végül Romániából valami miatt nem érkezett meg a küldemény.
A tárlókban és vitrinekben látható anyag tematikus műgonddal van összeállítva. Gondot fordítottak arra, hogy a közismert, emblematikus műremekek köré vadonatúj, eddig hazánkban soha be nem mutatott tárgyak is bemutatásra kerüljenek. Itt ismertem meg a szkíta pecsételőt, amelyhez hasonlót soha nem láttam, mert teljesen hasonló küllemű tárgy a Nungál pecsételővel, amely Krisztus előtt jópár ezer évvel készült. A kis fém pecsételőnek mintegy 10 cm hosszú nyele volt, szépen meghajlítva, ahogy mondjuk kézhez való módra. Ugyancsak felfedeztem egy folyamatábrát mutató arany sorozatot, szinte képregényi pontossággal, a hal gúnyába öltözött hercegnő és a Turul nászának történetét. Meghatottan álltam a Zöldhalompusztai Aranyszarvas eredetije előtt, testvérei a filipovkai kurgánban századokig álmodoztak arról, hogy egymás mellé kerüljenek a Kárpát-medenceivel. A kiállítás mellett a falon kettős kísérő szöveg olvasható. Világos felületen a mai történészi felfogás alapján megírt szkíta világ ismertetése, a sötét felületen Hérodotosz szövegét idézték a Szkítákról írt könyvéből. Én az első pár felirat elolvasása után Hérodotosznál maradtam, s hálásan gondoltam arra a munkatársra, aki bevonta a régi történetírót a kiállítás-kísérőbe, mert ez igazi élményt jelentett.