SZKÍTA ARANYKINCSEK
Magyar Nemzeti Múzeum – 2009
Az amúgy csodálatosan szép kiállításkatalógus utolsó írását Fodor István írta „Rokonaink-e a szkíták?” címmel. A finnugrista akadémikus erre egyértelmű NEM-mel felel, fittyet hányva minden történelmi, vallás- és művelődéstörténeti tényre, gesztáinkra, krónikáinkra, az újabb kutatásokra, s mindenkit nemes egyszerűséggel ledilettánsoz, aki nem azt vallja, amit a finnugristák által ellenőrzött, hivatalos történetírás. A kiállított anyag zömmel külföldi múzeumok anyagából származik, csak az erdélyi szkíta anyag hiányzik! A kiállított tárgyaknak lelke van, s önmagukért beszélnek. Megdöbbentő a szkíta díszítőművészet, s motívumvilág szépsége és egyúttal hasonlósága a hunnal és magyarral.
A szkítákat nomád lovasnépnek állítja be a kiállítás, íráskultúra nélküli indoeurópai népnek, ami nehezen hihető, miközben ott vannak előttünk a páratlan tudásról és mitológiai kincsről, ill. turáni eredetről árulkodó, csodálatos ötvöstárgyak stb... Egy ilyen fejlett ízlésű és kultúrájú népnek ne lett volna saját írása? Elképzelhetetlen. Ha nem volt írása e „nomád” (valóban nomádok ilyen ötvösművészettel, vallási hagyománnyal, mitológiával?), akkor a nagyszentmiklósi kincseken olvasható rovásírásos szövegek mik? Holott azok szkíta kincsek egyértelműen. De a paziriki leleteken és több, Belső-Ázsiában talált leleten is van rovásírás. Pedig azok is szkíta kincsek. Fodor István is megismétli azt a bizonyíthatatlan, sőt alaptalan állítást, hogy nem rendelkeztek írással, holott a Fodornál sokkal képzettebb tudós, keleti nyelvész, Harmatta János professzor is már elismerte, hogy a szkíták nem indo-iráni nyelven beszéltek, s csak azt állapította meg, hogy nyelvük „ismeretlen nyelv, ismeretlen írással”. Ez, így abban az időben még elfogadható álláspont volt, de az is igaz, hogy akadémikusaink soha nem törték magukat, hogy ezt az „ismeretlen írást és nyelvet” megfejtsék, pedig mind a székely-magyar rovásírással, mind a sumérrel írással és nyelvvel nagy valószínűséggel ez elérhető lenne… Ám akkor kártyavárként dőlne össze a Hunfalvy-Budenz-féle hamis finnugor hipotézis. S nyilván a magyar szakértőkkel felállított kiállítás ezért nem említi meg a szkíta-hun-avar-magyar folytonosságot, amelyről gesztáink, krónikáink, írásos kútfőink bizonyságot tesznek. A hivatalos magyar akadémista-finnugrista körök nagyon félnek attól, hogy e kapcsolat, a magyarság igaz eredete napvilágra kerül… Pedig az igazságnak előbb-utóbb ez a sorsa…
Bizonyosan az sem mindegy az írás és a nyelv szempontjából, hogy mely korban élő (Kr. előtt vagy után, s azon belül is mikor?), ill. mely területen élő, s milyen életformát élő szkítákról van szó? Ahogy egyébként magukat soha nem hívták! Ám voltak szakák, dahák, masszagéták stb. stb. Biztos, hogy volt saját nyelvük és írásuk, s emellett nyilván beszéltek és írtak más nyelven/nyelveken is. (pl. görög, szanszkrit, (ó)perzsa, arámi, latin stb.) Írásuk az ékírásból kifejlődő rovásírás lehetett, nyelvük pedig bizonyosan turáni eredetű… Nyilván itt alapvető lenne a sumer, az urartui, a baktriai, méd, gudeai, arámi, szogdianai-chorezmi, szanszkrit, pártus stb. írás és nyelv tanulmányozása és összevetése… De a finnugrizmus álságos hipotézise mindent elsötétít, kijárási tilalmat rendel el, gátolja a kutatás szabadságát, s minden jelet eltüntet… Az akadémikus körök ellene vannak mindennek, ami a magyar eredethez közelebb visz, legyen az ókortudomány, ókori kultúra, művelődés- avagy vallástörténet. Erre is bizonyság sajnos a mostani, rendkívüli szép és magas színvonalú szkíta kiállítás, mégiscsak finnugor interpretációban és a feltéphetetlennek tűnő finnugor burokba csomagolva… Ordít már ez a hatalmas, világméretű hazugság!
De nem említi meg a kiállítás a városlakó szkíta kultúrát (pl. Chorezm, vagy Szkítapolisz stb. stb.), sem a földművelő szkíta népcsoportokat, kísérletet sem tesz a saját elnevezéseik megállapítására (szaka, daha, masszagéta stb.), de nem említi meg a hatalmas szkíta kulturális-szellemi-vallási örökséget sem. Pedig ez a nép Hérodotosz szerint is a világ egyik, ha nem legrégibb népe, amelyik az emberi civilizáció bölcsőjénél bábáskodott. Nem említi meg a kiállítás a szkíta Buddhát, Zarathustrát, Manit, akinek tanítója a tudós Szkítianosz volt, akinek a könyveit Mani örökölte. Nem szól az ismert szkíta bölcselőkről, tudósokról… Nincs megemlítve az ún. sumerekkel való kapcsolat, netán azonosság kérdése (az Aral alatti területek és Mezopotámia közti bizonyított, állandó és folyamatos migráció, népáramlás-népcsere kérdése, ill. hogy hová tűntek a sumerek a sémi térhódítás után, mert azt már senki nem hiszi el, hogy kihaltak…. Szóval a legnagyobb titok, a szkíta-hun-avar-magyar kontinuitás kérdése tabunak számított e kiállításon, tehát erről egyetlen egy szó sem esik.
A kiállítást mégis meg kell nézni páratlan anyaga miatt, hisz eredetiben látható több szkíta kurgán s királysír leletanyaga, de pl. a magyar múzeumi anyagból a tápiószentmártoni és zöldhalompusztai elektron ill. arany csodaszarvas is! A kiállítás júniusig tekinthető meg. Menjünk el, s ne feledjük az igazságot beírni a vendégkönyvbe…
Pápai Szabó György