Nyitó oldal

Kivonat

MVSZ Iustitia Bizottság

WFH Iustitia Committee

MVSZ

A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK TÉNYFELTÁRÓ ELEMZÉSE

AZ 1956-OS SZOVJET KATONAI INTERVENCIÓRÓL[1]

(kivonat)

E L Ő Z M É N Y

1956-ban a szovjet hadsereg agressziót követett el Magyarországgal szemben, háborús akciót vezetett az ország ellen, megdöntve a legális kormányt, figyelmen kívül hagyva a magyar nép akaratát. A Magyarok Világszövetsége a forradalom 50. évfordulója alkalmából 2006. október 15-én rendkívüli emlékező Küldöttgyűlést tartott, és a következő határozatot hozta:

„1956 októberében és novemberében Magyarországot fegyveres támadás érte a világ akkori legerősebb hadserege részéről. Magyarország hadüzenet nélkül háborús színtérré vált. Az ártatlanul kioltott életek tízezreiért, az ekkor okozott szörnyű pusztításért, a Magyarok Világszövetségének rendkívüli, emlékező Küldöttgyűlése kezdeményezi és követeli kártérítés fizetését az agressziót elkövető Szovjetunió utódállamaitól. Teszi ezt annál is inkább, mivel időközben ezek az államok a jogállamiság és a demokrácia útjára léptek.”

Az MVSZ ezért életre hívott egy bizottságot – Iustitia Bizottság néven –, azzal a feladattal, hogy tárja fel, elemezze és – jogi, valamint szakmai – politikai, katonai, gazdasági – érvek alapján — dolgozza fel a magyarsággal szemben elkövetett sérelmeket, továbbá indítványozza az illetékes szervek felé (kormány, bíróság, ügyészség) azokat a szükséges lépéseket, amelyeket meg kell tenni a jogorvoslat beindítása (teljesíthetősége) érdekében.

A továbbiakban a magyar állam feladatát képezi, hogy (a kapott adatok birtokában) tárgyalásokat kezdeményezzen kártérítés céljából a volt Szovjetunió utódállamaival, a tárgyalások kudarca esetén pedig forduljon nemzetközi jogi intézményekhez. Amennyiben a kormány nem vállalná ennek a feladatnak a teljesítését, akkor a Magyarok Világszövetsége és Iustitia Bizottsága tesz meg lehetőségei szerint mindent annak érdekében, hogy Magyarország kártérítése igazságos megoldást nyerjen.

______________________________

[1] Készítette a Magyarok Világszövetsége Iustitia Bizottsága: Prof. dr. Bokor Imre, dr. Csendes László, Csukás Irén, Hiripi Lajos, dr. Léh Tibor, Péteri Attila Árpád, Szabó Béla

 A részanyagokat összeállította: dr. Bokor Imre és dr. Léh Tibor

A CD képanyagot válogatta: Szabó Béla és László Ferenc

A szakirodalom gyűjtésében segédkezett: Csukás Irén

A jóvátétel összegét 2007-es árfolyamra átszámította: Alakszainé dr. Oláh Annamária

Közreműködött: Kéri Edit és Lévay Attila

Lektorálta: dr. Balsai István, Fekete Pál, Kállai Eszter, Nemes Lajos, dr. Padányi Márius, dr. Pákh Tibor, Vanek Béla

Az MVSZ Iustitia Bizottsága ülésein a MVSZ Elnökségét képviselte: Patrubány Miklós elnök és Rácz Sándor tiszteletbeli elnök, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke.

Az MVSZ Iustitia Bizottsága jelen dokumentumát második olvasatban elfogadta a Magyarok Világszövetségének Elnöksége, a II/2007. (május 22. - június 7.) számú távszavazással, 11 pontban meghozott határozatával.

P R E A M B U L U M

A Kárpát-medencében honalapítóvá vált magyarság történelme dicsőséges és tragikus események sorozatát tartalmazza. Magyarország geostratégiai helyzetének következtében, a szláv és a germán népek „tengerében” (érdekszférájukban, ütközési zónájukban), gyakran vált háborús hadszíntérré. E tekintetben szimbolikus jelentőségű az első, még Árpád Nagyfejedelem vezette seregek által pontosan 1100 évvel ezelőtt, 907-ben visszavert agresszió.

Az eltelt évezred második felében, a kis népekre jellemző „vis maior” helyzetekben, Magyarország is átmeneti vagy tartósabb, önként vagy kényszerűségből vállalt szövetségre lépett egyes nagyhatalmakkal (törökökkel, osztrákokkal, németekkel, szovjetekkel), felelt a következményekért (l.: I. és II. világháborúkat), nem egy esetben irreálisan magas árat fizetve azért, mert elkerülhetetlenül belesodródott a világuralomra törő birodalmak között kirobbant konfliktusokba.

Történelmi tény, hogy a magyarság soha nem kezdeményezett és nem indított hódító háborúkat, nem akart más népeket leigázni, jogos érdekeit békés úton kívánta rendezni, ugyanakkor függetlenségének vagy területi integritásának védelme érdekében, gyakran ragadott fegyvert, idegen hódítók és/vagy hazai kollaboránsaik ellen.

A mongolok (tatárok) és (főként) a törökök elleni szabadságharcaink gyakorlatilag Nyugat-Európa védelmét is szolgálták, és ez a „védőbástya” jellegű missziónk olyan hatalmas vérveszteséggel járt, hogy a törökök kiűzését követően, a magyarság korábbi – Angliához és Franciaországhoz közelítő – lélekszáma, az egyötödére csökkent!

A Habsburgok elleni 1848-49-es forradalmunk és szabadságharcunk újabb megpróbáltatások elé állította népünket, ugyanakkor helytállásunkra jellemző, hogy az osztrákok csak I. Miklós cár 200 ezer fős intervenciós seregének köszönhették, hogy Magyarország nem szakadt ki a birodalomból.

Az I. világháborúban (1914-18), a vesztesek oldalán, bennünket ért a legsúlyosabb retorzió: elvesztettük területünk 71,4%-át, lakosságunk 61,8%-át,  és a Népszövetség Jóvátételi Bizottsága – jóvátételként –, 200 millió aranykorona megfizetésére kötelezte a kivérzett, kifosztott és megcsonkított Magyarországot.

A II. világháborúban való részvételünket (1941-1945) újabb területelcsatolással és dollár-százmilliók kifizettetésével büntették a győztesek, de a legnagyobb büntetést az jelentette, hogy a Szovjetunió megszállta Magyarországot, bevezették az egypártrendszerre és a proletárdiktatúrára támaszkodó szovjet (bolsevik) rendszert, és évtizedekkel visszavetették mezőgazdasági, ipari, kulturális, kereskedelmi, közúti, vasúti, távközlési, mikroelektronikai és számítástechnikai fejlődésünket.

1956-ban, a szovjet névre átkeresztelt orosz hódítók, cári elődjük hagyományaira támaszkodva, kb. 200 ezer fős, állig felfegyverzett hadsereggel verték le a helytartójukként idetelepített Rákosi-Gerő-Farkas és bandájuk ellen kirobbant forradalmunkat, valamint az agressziójuk ellen kibontakozott szabadságharcunkat.

Elsöprő (létszámban és harci technikai eszközökben megmutatkozó) erőfölényük birtokában szétlőtték Budapest több negyedét, főútvonalon lévő épületeit, tönkretették útvonalaink többségét, számos városunk laktanyáit és középületeit, repülőtereinket, lezárták a nyugati határainkat, kollaboránsaik bevonásával akadályozták, elfogták vagy legyilkolták a nyugatra menekülők egy – máig is tisztázatlan számú – részét.

A szovjet szuronyokkal létrehozott Kádár-féle bábkormány felállításával és kollaborálásával további személyi és anyagi veszteségek közvetlen vagy közvetett okozói voltak, mivel a szovjet katonai intervenciót követő országos sztrájkok kirobbanása (valamint az abból eredő anyagi károk), illetve a nyugatra menekült, mintegy 200 ezer főt kitevő emberveszteségünk, az agresszorok számláját terhelik, nem felejtkezve el arról sem, hogy tevékenyen közreműködtek Kádár véres megtorló akcióiban.

Vizsgálat tárgyát képezi az is, hogy az ún. Kádár rezsim konszolidációját követően (vagyis 1957. májusától kezdve), miért volt szükség megnövelt létszámú szovjet („ideiglenesnek” címkézett) csapatok állomásoztatására Magyarországon, és milyen költségkihatással volt ez a magyar népgazdaságra?!!

Tekintettel arra, hogy a Szovjetunió a forradalmárainktól elszenvedett erkölcsi, ideológiai, anyagi és személyi veszteségei ellenére még hosszú ideig konzerválta a hatalmát, ezért a szocialista tábornak nevezett, a Kremlből irányított társadalmi „képződmény” szétesését követően, csak most kerülhetett sor arra, hogy megvizsgáljuk a Magyarország ellen elkövetett szovjet agressziót és kártérítési igényeink tételeit.

Az emberiség történelmében lezajlott mintegy 14.000 háborút (fegyveres összetűzést) lezáró 8.000 békeszerződés többségéből megállapítható, hogy a „hadisarc” (kártérítés vagy jóvátétel) nagyságrendjében általában a győztes fél döntött, de nem számított ritkaságnak, hogy a szemben álló felek megállapodása alapján rendezték ezt a kérdést.

Jelen dolgozatnak az a célja, hogy hiteles dokumentumokra (íratok, képanyagok, vázlatok, stb.), valamint számításokra és tanúk tényanyagaira támaszkodva, feltárja az ’56-os forradalom és szabadságharc azon fontosabb történéseit, amelyek a Magyarország ellen végrehajtott szovjet katonai intervencióval – agresszióval – kapcsolatosak. A begyűjtött és feldolgozott anyagok alapján pedig konkrét javaslatokat (ajánlásokat) rögzítsen az anyagi kártérítés indoklására, illetve értékére, megjelölve az intervenciót kitervelő (kiagyaló) és megvalósító (konkrétan támogató), velük kollaboráló államokat (utódállamokat), szervezeteket, illetve azokat a személyeket, akiktől elvárható, hogy szóban vagy írásban megkövessék a magyar népet.

             AZ INTERVENCIÓBAN RÉSZVEVŐ SZOVJET ERŐK ÖSSZESÍTŐ TÁBLÁZATA

Összesen                 108 925              3 782             1 085              13 735            760          353

          Erőviszony                17:1                 631:3             109:2               52:1            126:1       353:0

A SZÁMLA

1. TÉTEL

A szovjet intervenciós erők tüzérségével, légierejével és harckocsijaival okozott károk Budapesten, Pécsett, Dunapentelén, Debrecenben, Miskolcon, Győrött, valamint a nyugati határsávban lévő mezőgazdasági területeken. Megrongált úthálózatok, katonai objektumok, repülőterek és vasútvonalak.

2. TÉTEL

A szovjet csapatok bevonulásának hírére beindult menekültáradat egyenes következményeként mintegy 200 ezer állampolgárunk menekült külföldre. A menekült többség életkorát és képzettségét tekintve, a legaktívabb szellemi és fizikai munkaerő réteghez tartozott.

3. TÉTEL

A 200 ezer főre felduzzasztott szovjet megszálló erők (beleértve a családtagokat is) ellátási költségei 35 éven át.

4. TÉTEL

Becsült károk, az úthálózat harci járművekkel történő rongálása következtében, a katonai repülőgépek gyakorló repülései okozta zajok miatti idegenforgalmi csökkenés következtében (Hajdúszoboszlón, Hévízen és a Balaton környékén lévő szállodákban), továbbá a gyakorlatokon felhasznált üzemanyagokra (gépjárművek, repülőgépek,).

TARTALOMJEGYZÉK

1.       §. JOGI ELEMZÉS

I.         ÁLTALÁNOS ÉS NEMZETKÖZI JOGI ALAPOK VIZSGÁLATA, AZ ’56-OS

FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC ESEMÉNYEINEK FÜGGVÉNYÉBEN.

II.        A KÁRTÉRÍTÉS ALAPJAI

III.      A SZOVJETUNIÓ FELELŐSSÉGE

IV.      A KÁR FELMÉRÉSE

V.        AZ UTÓDÁLLAMOK FELELŐSSÉGE

VI.      ELÉVÜLÉS

VII.     KONKLÚZIÓ

2.§.      POLITIKAI ELEMZÉS

I.         BEVEZETÉS

II.        A SZOVJET KORMÁNY „MANŐVEREI” 1956-BAN

III.      A SZOVJET KORMÁNY KÉTSZÍNŰ POLITIKÁJÁT ÉS HAZUGSÁGAIT BIZONYÍTÓ KORABELI ANYAGOK

3.§.      A SZOVJETUNIÓ MAGYARORSZÁG ELLENI 1956-OS KATONAI INTERVENCIÓJA

I.         BEVEZETÉS

II.        ALAPFOGALMAK

III.      A SZOVJET KATONAI INTERVENCIÓ, A NEMZETKÖZI

KATONAPOLITIKAI HELYZET FÜGGVÉNYÉBEN

IV.      HÁBORÚS BŰNÖK

V.        „KVÁZI” HÁBORÚS BŰNÖK ÉS BŰNÖSÖK (?)

VI.      A SZOVJET INTERVENCIÓS ERŐK VEZETÉSE ÉS ÖSSZETÉTELE

4. §.     A   S Z Á M L A

Utolsó módosítás: 2011-10-17